Nem tudom eldönteni, kéne-e. Vezetni egész jó lehet, de ha birtokolnám, csak éjjel mernék közlekedni vele, napszemüvegben. Mert mint minden túlfényezett kultautóhoz, ehhez is olyan szitokszavak tapadnak, mint péniszhosszabbító, pótcselekvés, striciautó és még sorolhatnám.
Pedig egy remek, nyers gép, egészen kivételes formatervvel. Ha valamihez illik a V8, hát ez az. Nagyon megérezte ezt annak idején Carroll Shelby, aki elkezdte Amerikába importálni a brit AC Ace-t, és azzal kezdte a honosítást, hogy kidobta a sorhatost, majd belógatott egy Ford V8-ast a motorterébe. Így készült az első AC Cobra, amelyet azóta ezerszám másoltak, több-kevesebb sikerrel.
A történelem úgy hozta, hogy az AC márkanevet egy német cég vette meg, így a legeredetibbnek mondható replika Made in Germany matricát visel. Nem baj ez, a minősége káprázatos, csak éppen köze nincs az őséhez. Valószínűleg ennek is inkább örülhetünk, hiszen a modern térhálós csőváz, a nyomórudas futómű és a Corvette-ből származó V8-as csak a javára válhat a szemmel láthatólag erőtől duzzadó egyéniségnek. És ennél az autónál kivételesen szó sincs a koncepció felhígításáról, sőt, ha lehet, még durvább, hiszen 647 lóerővel és 825 newtonméterrel gazdálkodhat az 1025 kilós önsúlyú autó tulajdonosa. Még leírni is szörnyű.
A Jupiter gravitációjának nem állhat ellen az apró meteor, engem is öntudatlanul vittek a lábaim a lecsupaszított csőváz felé. Cobrát már láttam párat, de nem gondoltam volna, hogy ennyire hátra lehet tolni a böszme V8-ast. A méretes váltó mögött valami egészen vicces méretű kardántengelynek marad csak hely az önzáró differenciálig. Remek súlyelosztása lehet.
És még a belsőt is sikerült csodával határos módon nem elrontani. Kerek műszerek, pont megfelelő mennyiségben, balra lendülő fordulatszámmérő, Becker Mexico retrórádió, mindez vajszínű bőrrel körítve. Egyedül a klíma és a rendelhető keménytető nevezhető puhányságnak, de talán meg lehet bocsátani a gyártónak - ezek nélkül körülbelül három tőkeerős vásárlójuk maradt volna, és nem én vagyok az egyik. Mert időközben eldöntöttem: kéne. Piszkosul.