Egy kör, árammal
A párizsi kirándulásunk egyetlen fix pontja a Nissan Leaf próbája volt. Az adott időben megjelenve a Nissan standján, fityulás hosztesz vezetett minket az autóhoz, egy másik épületbe. Itt, a francia áramszolgáltató által szponzorált villamos csarnokban alakítottak ki töltőpontokat az elektromos autóknak.
Itt állt a Nissan Leaf is, háromnegyed töltéssel. A kijelző szerint ez 95 kilométerre elég. Egyben az első eredeti villanyautós ötletet is a Leafben láttam: a navigáció fehér körrel mutatja a térképen, hogy mi az a távolság, ahová biztosan eljuthat az autó a benne lévő töltéssel. A halványszürke a necces zóna, ez már a vezetési stílustól, forgalmi helyzettől, domborzattól függ. A sötétszürke pedig a Leaf számára nem létező világ: a fotón látható kör sugara az aktuális – saccolt – megtehető távolság, azaz 96 kilométer, ennél messzebb nem nagyon juthatunk, de idáig is csupán nyílegyenes, vízszintes úton, állandó sebességgel.
Ránézésre a Leaf egy normális méretű autó, amit egy picit elborult agyú dizájner tervezett. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a szép szó alkalmazható rá. Mondjuk azt inkább, hogy meghökkentő. Persze, az ilyen hatalmas technológiaváltást jelezni kell valahogy, gondoljunk csak az első Priusra – hát a Leaf is elüt minden eddig látott autótól. A legfurcsább a feneke. Biztos kellett egy kis plusz hely az akkuknak, de akartak csomagtartót is. Így lett kissé farban erős a Leaf.
A csarnokban kialakított, belső, kanyargós rutinpályán még a gyári ember vezet, közben minden lényeges dolgot elmutogat. Minden a villanyautós szisztéma szerint működik, a kardánalagúton lévő irányváltó bütyökkel lehet P-ből D-be és R-be tenni, azaz parkolóállásból előremenetbe és hátramenetbe. Ha a bütyköt másodszor is D-be húzzuk, a Leaf Eco üzemmódba vált.
Először D-ben próbálom, és így tényleg nagyon megy, a városi forgalomban. Hogyan kell elképzelni a dinamikáját? Talán egy turbódízelhez lehetne hasonlítani, úgy, hogy nincs turbólyuk, csak a hatalmas tolás. És ez a tolás nem is ér véget. Gázelvételre nincs túl nagy motorfék-hatás, sőt. Mindezt úgy, mintha mellesleg füldugó lenne a fülünkben. A másik fő benyomás az, hogy rendkívül halk, még a villanyos gépek magas zizegését sem hallani benne.
A kormány természetesen villanyszervós, sok mindent nem érezni rajta, könnyű, és kész. A fék is egész normálisan fog, egyértelműen az lehetett a fejlesztők célja, hogy a Leaf vezetése ne legyen szokatlan egy normál autó után – leszámítva a hangtalanságát.
Sajnos sokat nem mehettem vele, pár kanyar után visszaértünk a szalon területére. Utána beszélgettünk még egy picit a gyári emberrel, aki saját bevallása szerint 158-cal tudott menni a Leaffel – bár a szériamodell 140-re korlátozva lesz.
A Nissan nagyon komolyan gondolja a dolgot, eleinte ugyan csak Japánban fogják a típust gyártani, de egy-két éven belül Sunderlandben, Angliában is. A harmadik Leaf-üzem az USA-ban lesz, azaz három kontinensen készül majd. A Nissan egyik fejese egy interjúban azt mondta egyébként az Automotive News újságírójának, hogy a legnagyobb konkurensnek a VW-t és a kínaiakat tartja.
Természetesen a nissanos ember a Renault-t azért nem említette, mert ők egy cég. A villanyautózás fejlesztésére költött pénzeket is egyben számolják: most négymilliárd eurónál áll a számláló. Azt nem árulták el, hogyan oszlik meg a két márka között az összeg, de tény, hogy a Renault standján is ott ált jó pár elektromos autó. A legfontosabb a Fluence, amely kicsit furcsa volt – kiderült, hogy ez 27 centivel hosszabb, mint a normál változat, de még így is kisebb és kacifántosabb formájú a csomagtartója. A Renault a Schneider Electric cég töltőrendszerét alkalmazza az autóihoz, érintős kártyával: így egyszerűen intézhetők az anyagiak.
Az Automotive News Europe szerint az európai villanyautó-menetrend így fog alakulni:
Peugeot Ion/Citroën C-Zéro: 2010
Ford Transit Connect: 2011
Mitsubishi i-MIEV: 2011
Nissan Leaf: 2011
Renault Fluence/Kangoo/Twizzy: 2011
Audi R8 e-tron: 2012
Ford Focus: 2012
Renault Zoe: 2012
Smart Fortwo: 2012
BMW Megacity Vehicle: 2013
VW Golf Blue-e-motion/ e-Up/ e-Jetta: 2013
