125 év helybenjárás?

Amikor az autózás egy és negyed százados évfordulójára emlékezünk, kimondva-kimondatlanul mindenki egy belsőégésű dugattyús motorral hajtott szerkezetre gondol. Ezt értjük AZ autó alatt, dacára a manapság a csapból is folyó mindenféle alternatív hajtású újdonságnak.

Pedig az 1800-as évek vége felé még egyáltalán nem volt világos, mi számít alternatív hajtásnak. Tény, hogya francia  Gustave Trouvé öt évvel Karl Benz nevezetes szabadalmi bejegyzése előtt már háromkerekű, ólomakkumulátorról táplált villanyautóval járt, egy évvel később pedig két angol gentleman 14 km/h sebességet és 40 km-es hatótávot ért el elektromos hajtású triciklijével.

Ugyanebben az évben Werner Siemens Berlin mellett bemutatta az Elektromote-ot, hibátlanul dokumentálva a villamos hajtású járművek a mai napig legsúlyosabb problémáját: a korlátozott hatótávot.

A meccs a századfordulón ennek ellenére még messze nem volt lejátszott: az Egyesült Államokban ekkortájt az autók 40%-át gőz hajtotta, 38%-a villannyal ment, és mindössze 22% jutott az „alternatív” benzinhajtásnak. Az 1896-ban az USA-ban először megrendezett autóversenyen pedig az öt induló közül az egyetlen villanyautó győzött, maga mögé utasítva összes benzines versenytársát. A hétköznapokban is az elektromos járművek tűntek praktikus választásnak: a zaj- és szagtalan működés és az egyszerű kezelhetőség komoly érv volt a benzinesekkel szemben, amiket ráadásul kurblizni is kellett. 

Az álomhatárnak számító, szédületes, 100 km/h-s tempót is elektromos autóval lépi át előszőr egy belga fazon még a századforduló előtt – egy olyan konstrukcióval, amivel manapság a szomszéd faluba, lépésben se nagyon mernénk elindulni.

Az ifjú, tehetséges Ferdinand Porsche ekkortájt meggyőződéssel vallja, hogy az elektromos hajtásé a jövő, és az általa konstruált villanyautóval hatalmas sikert arat a párizsi világkiállításon. A mindenféle áttételt, láncot, kuplungot és differenciált nélkülöző járművet az első kerekekbe épített agymotorok hajtják. A hatótávval elégedetlen konstruktőr két évvel később benzinmotort épít a járműbe – no nem a villanymotor helyére, hanem mellé, hogy egy generátort hajtson. Nevezzük range extendernek, vagy hibridautónak – 1902-ben már kész volt és működött.