Az autonóm autózás megöli az élményt

-         Király! – szólt Májkül az ájfónba

-         Utca 24/b – tette még hozzá, bár a GPS koordináták alapján amúgy is megtalálta volna az autó, de az ördög nem alszik. Két hete vette a 712-es BMW-t, és nem bízott még igazán az új rendszerben. Meg ciki is lett volna a csaj előtt, ha a kocsi két sarokkal odébb áll meg, vagy elindul mondjuk Kecskemétre, mint pár hónapja az a kisbusz, aminek elszúrtak valamit a szoftverében.

Kicsit meg is könnyebbült, mikor hangtalanul befordult a sarkon az autó, és Pamela szájtátva figyelte, ahogy szinte centiméteres pontossággal megállt előttük. „Jó dolog ez a parkolóasszisztens” – gondolta Májkül. Pár nap alatt is sok időt és bosszúságot megspórolt már azzal, hogy csak kiszállt ott, ahol dolga akadt a városban, a kocsi pedig megkereste a legközelebbi parkolóhelyet magának. Korábban kirakta az elakadásjelzőt, ahogy szokta, de mióta bekeményítettek a pesti zsaruk, jobb a békesség. És persze nem kell az ötszáz forintosokat az automatába dobálni se.

Hét, vagy talán nyolc éve, mikor a Gugli szlalomozó Priusán csodálkozott a fél világ, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan felkerül az extralistára az autonóm járművezérlés. Arra meg pláne nem, hogy egyszer az életben ilyen autót venne magának. „Ez a szar megöli az autózás élményét, semmi keresni valója egy bömösben” – fintorogtak annak idején a haverokkal, és majdnem igazuk is lett.

Beszálltak, Májkül bemondta a címet. Nem a Körút, hanem a kis utcák felé vette az irányt az autó. „Persze dugó van, vagy megint valami tüntetés” – gondolta, és egyáltalán nem bánta, hogy nem kell a többi autóssal együtt tötymörögnie, hanem a kocsi magától megtalálja az éppen leggyorsabb útvonalat. Lassítottak egy jobbkezes utcánál, a szemközti házfalon harsány óriásplakát hirdette valamelyik tengerentúli gyártó autonóm járművezérlését. „Stohl Buci ajánlásával” – biztatott a reklám, és annyiban tényleg igaza volt, hogy buli után betépve is simán be lehetett ülni az autonóm vezérlésű kocsiba, mióta hosszas vita után elfogadták a felelősséget az autógyárak és a biztosítók között megosztó szabályozást. Csak arra kellett vigyázni, hogy ki tudja mondani a jó címet, és ne hányja össze a műszerfalat.

Az Andrássy úton fekete Skodákból álló kormányzati konvoj száguldott át előttük. „Kormányzat, hehe” – vigyorgott, hiszen napok óta hozzá se nyúlt a kormányhoz. Apja szerint biztonságosabb így, és menet közben is lehet pihenni, olvasni, vagy netezni. „Perverz dolog lehet vezetés közben Need for speed-et játszani” – gondolta. Annyiban igaza volt az öregnek, hogy ha hosszabb útra indult, mint a múltkor is cukorért Bécsbe, időnként azért el- elbóbiskolt ő is. Ha meg csapatni volt kedve, kikapcsolta a francba az egészet, és tolta neki, ahogy régen.

„Méghogy az autonóm vezérlés megöli az autózás élményét” – gondolta széles mosollyal hátradőlve, s jobb kezével beletúrt Pamela dús, vörös hajába. A nap lassan alábukott a horizonton, a vörös lány pedig ugyanígy tett a jobb eggyen…