Linácska

Csajozni szuper volt vele, mellesleg az első nyugati autó volt a haveri körben, de száguldozáshoz nem ártott némi óvatosság. Egy újabb olvasói sztori, van benne minden. És ne feledjék: a buli napja közeleg...

És egy szolgálati közlemény is ide tartozik: holnap, azaz május 13-án, pénteken, délután egy órától hatalmas, rendőri felvezetéses, opeles veteránfelvonulás lesz a Vár-Alagút-Lánchíd-Andrássy út-Hősök tere útvonalon. Akit érdekel jöjjön, nézze meg, integessen! Itt van két autó az indulók közül, ízelítőnek:

>
Huszonegy évesen az első autóm volt. Opel Ascona B 2.0S Berlina (1979). Az első pár havi fizumból vettem 1995-ben. Nem sokat konyítottam az autókhoz, hiszen előtte csak a családi Trabit nyúztam.

A gép rendesen ment, bár amikor csajozni mentem vele Balcsira, nem mertem meghajtani, hogy vissza is jöjjön. Városi gép volt előtte is, kicsit ütött kopott, a szilentek lógtak, de ha beindult, már nem hagyott ott. A vontatókötél, mondjuk, azóta alapfelszerelés. A kipukkal voltak állandó problémáim, de ez inkább a pénzhiánynak tudható be. Két évig hajtottam, volt hozzá donor is, de nem kellett belőle nagyon semmi. Hűtőt, fűtő radiátort kellett javíttatni, de mivel régi rezes volt, nem akadt vele gond.

Küszöb, ívek, hattyúnyak persze az opelséghez illően rohadt, néhol beázott. És persze a műbőrtető alatt is, amit rendes autót használó ember talán el sem tud képzelni, hogyan.

Belül kényelmes, nagy volt, el lehetett férni öt embernek is. Mai fejjel azért már nem ebben az árkategóriában választanék autót. Miután eladtam, használták is még vagy 2-3 évet, és aztán én vontattam utolsó útjára elbontani. A haverok között is én lehettem vele a májer, mert volt egy saját nyugati, nagy motoros gépem. Sok kellemes emlékem fűződik hozzá, de ami leginkább megmaradt, az egy korai baleset, talán ha négy hónapja lehetett meg az autó.

Igazi driftes megmozdulás is lehetett volna, ha tudom akkor, mi a drift. Addig csak parkolókban ment a karikarajzolás. A XII. kerületi Stromfeld-Németvölgyi lámpánál elsőként indultam nagy gázzal fölfelé, esőben, sötétben, nulla-mínusz egy fok körüli hőmérséklet lehetett kint. Haverok, zene, vagányság.

200 méter múlva elkanyarodott az út enyhén balra, nagy gázzal meg is próbáltam bevenni. Nem sikerült. Kocsi fara ki, gép elsokall, csúszik jobbra, a járda felé. Egyszer csak hatalmas csattanás, 180 fokos pördülés, és minden fénycsóva, ami addig mögöttem jött, hirtelen szembevilágított. Motor persze leállt. Ki sem szálltam, indítottam, húztam volna el a tetthelyről. A haverok azért szóltak, hogy a hátsó lámpát és a csomagtértetőt azért jó lenne összeszedni. Csak hosszú percekkel utána esett le, hogy óriási szerencsénk volt. A kocsi farát egy útszéli villanyoszlop kapta el. Ha máshova érkezik, a hidat veri ki a kocsi alól, rosszabb esetben még az utastérbe is kaphattunk volna egy kis betont.

Aztán jött a javíttatás. Fél hátat vágattam hozzá bontóból, egy kisöreg a garázsában a kocsi vételárának a feléért összetoldotta, lefestette.

Ez volt az első autóm, jó szívvel gondolok rá, meg arra is, hogy hátsókerekes volt. Szerintem ő is hozzátett pár cseppnyit, hogy számomra az autó csak egyféleképpen nézhet ki: motor-váltó-kardán-difi hosszában, tehát hátul hajt.

Utána még volt egy E Kadett is a családban, 1,3 fapad, az aztán tényleg a classic Opel rozsdakupac volt. Egy karosszéria-alkatrésze nem maradt ép, pedig csak a háta volt ütve, mégis a taposón keresztül telt meg az utastér vízzel. Mindegy, nekem az Ascona maradt meg.

Üdv
Szöllőssi Márton