Tudom, hogy otthon sokan nem érzik át, mert nem érdekli őket, vagy egyszerűen csak sétagaloppnak gondolják azt a több, mint ezer kilométert, ami e mögött a két öreg autó mögött áll.
Nem is baj, gondolják csak, hiszen valószínűleg sosem láthattak egy ennyire idős dolgot mozogni, menni, nem tudják elképzelni, milyen egy száz éves autó, milyen annak minden finom, törékeny és eredeti alkatrésze. A siklócsapágyak, a faagyas kerekek, a durrogó motor és a hintószerű futómű, a vídiakemény, zéró oldaltartású gumik. Nem tudják, milyen cefet nehéz egy-egy sebességváltás vagy akár egy kormánytekerés (és hogy hol a gázpedál). Itt mindennek trükkje, csínja-bínja van és ha belegondolunk, mi nem volt száz évvel ezelőtt, valójában csak akkor értjük meg, miért is nagy dolog, hogy egyáltalán ideértek.
Nem volt Porsche, nem volt Ferrari, de Volkswagen vagy Audi sem, tulajdonképpen aszfalt sem volt, a telefon és áram pedig még ritka dolognak számított. Ferenc Ferdinánd még élt, az akkori Oroszországban Lenin még csak szövögette világmegváltó terveit, mikor ezek már mentek, gurultak.
Gurultak akkor is, amikor Gavrilo Princip lőtt, gurultak akkor is, amikor először vetettek be tankokat a Somme-i csatában és gurultak akkor is, amikor leégett a Reichstag. Dolgozott a motorjuk, amikor az oroszok bevonultak, amikor az ember a Holdra lépett és akkor is, amikor napalmot szórtak az amerikaiak Vietnamban. Közben megszülettek nagyapáink, apáink és mi is, eltűnt a Vasfüggöny, EB-t nyertek a Hollandok Gullittal és van Bastennel, lett Szlovákia és hozzánk bejöttek az első nyugati autók.
Ezek mentek. És mennek ma is, kitűnő kondícióban, értő és érző módon megőrizve, olyan emberek kezében, akiknek kisujjában van a nyolchengeres Bugatti-motor, a de Dion rendszerű forgattyúsház és a fémlemez megmunkálása.
A világon csak ez a két korai Opel működőképes, nincs több. Ez a kettő. És most lenyomtak kis híján 1200 kilométert zokszó nélkül, olajat és benzint kértek csak. És ezt is csak mi tudtuk megcsinálni, ha valaha valaki egyszer megjegyzi önöknek, hogy állítólag két száz éves Opel állítólag még mindig létezik és működik, akkor csak annyit mondjanak: tudom, a mi autónk mindkettő.
Felemelő érzés volt, elhihetik, ezek a szakállas, kérges tenyerű öregek küszködtek könnyeikkel, nekik egy álom, nekünk győzelem. Itt vannak, eljöttek, bizonyítva, hogy öreg autó nem vén autó. Le a kalappal, de nagyon, azok előtt a rég halott mérnökök előtt is, akik egy ilyen időtálló dolgot voltak képesek a kor akkori eszközeivel kitalálni.
Ma, 16:30 kor beértek a célba. Oda, ahol száz évvel ezelőtt először érte napsugár a fényezésüket. A régi csibészek.
