Ma sem éltünk hiába

Mint tudjuk, úgy tartják, ha az ember felesége már benne van a korban, érdemes lecserélni fiatalabbra, a leggyakoribb tipp a harminchat évest két tizennyolc évesre. Mi vasárnap hasonló dolgot műveltünk a két vén Opellel, amit hoztunk – letettük őket, hogy a látványukat leváltsuk kábé másfél ezer fiatalabbra. Természetesen azért huszonöt évnél öregebbekre, mert autózásban efölött minden pedofíliának számít, ugye tudják.

Szerintem nem volt kétezer autó, de az 1500-at simán elhiszem. Egy gigantikus mező tele kocsival, egy kisebb mező, ahol szintén álltak, mint a heringek, valamint egy vadregényes, ősfás, kanyargós utas, kistavas, zegzugos, óriási park, ahol a legjobb cuccok bújtak meg szétszórt csoportokban. Nyilván a rafinált ősveteránosok ezeket a helyeket foglalták el először, ezért is került ide a színe-java mindennek.

Eladó volt. Kilencezer euróért

C-Type Jaguar, amivel ma is versenyeznek, 112 lóerős Abarth 1000 TCR (tudják, a faros Zastava, ha igazán taplók akarunk lenni), meg persze, számomra a rendezvény sztárja, egy 180-as Ponton-Merci az utolsó szériából, pontosan abban a színben, mint az én Dezsőm volt, még mielőtt Csabi kilakatolta volna. Olyan szép, amikor ennyire jó is, hogy eldöntöttem: megtartja az eredeti színét.

Letérdeltünk és megcsókoltuk: 1000 TCR

Bárkihez oda lehetett menni, azonnal hosszú beszélgetések kezdődtek, nem volt itt sznobéria. Ezt azért is mondom el, mert az rüsselsheimi Klassiktreffennek erre a részére már nem jutott el a kamera, itt magunkra maradtunk Pistával, Tomi ugyanis visszament a szállásra megvágni a délelőtt, a másik két helyszínen felvett videót.

Azt a kisfilmet most lenyomjuk itt. (Vigyázat! Szókimondó, durva szöveg!) Nagyjából minden érdekességet elmondtunk(amit ismertünk), amikor készítettük, bár én még nem láttam, hogy Tomi mit vágott ki a félórányi anyagból, mert most, vasárnap éjjel negyed egykor Keller Laci szobájában ülünk a földön Pistával, isszuk a Metaxáját, a film pedig csak olyan fél-háromnegyed óra múlva érkezik. Nyilván sokat metszett belőle, máskülönben nem tudnánk átküldeni. Mindenesetre nézzék szeretettel, mi igazán nagy örömmel készítettük. Ami kimaradt, az talán részben ott van a galériában. Holnap kora este megyünk végre haza a családhoz, mert már eléggé hiányoznak, bár a buli szenzációs volt. Mission completed, we're packing. (De előtte még azért belenyalunk a tejfölbe, de erről később. - Pista)

Közben persze megejtettük hosszú idő után az első felszabadult, semmittevős autózásunkat Csikkal, bebarangoltuk Rüsselsheim és Frankfurt környékét, fürödtünk a napfényben és a holdvilágban is, csodálatos semmittevés volt. Egy picit tán jól is éreztük magunkat, ne irigyeljék, megérdemeltük. Beszámolunk róla bővebben is, ahogy elmeséljük azt is, milyen az új veteránautó, addig csak némi hangulatkép- és videó. Nagyon mennénk már haza, de mégsem bánjuk, hogy itt voltunk. Köszönünk mindent, most ideje feldolgozni a látottakat és az olvasó elé tálalni. -Pista-