Talán emlékeznek még Gergőre, aki annak idején egy levélben mesélte el, hogyan indult feleségért Chilébe és hogyan kötött ki végül egy Renault Thalia kormánya mögött. Nos, Gergőék életében azóta történt egy s más, míg végül Londonban kötöttek ki, ahonnan szintén küldött egy érdekes levelet.
Már csak azért is érdekes, mert tudjuk, hogy a ködös Albionból kattintások ezrei érkeznek hetente, egy meglehetősen nagy létszámú olvasói bázisunk van arrafelé is. Ezért talán majd ők - a többiek - alátámasztják (vagy cáfolják) Gergő szavait. Néha kicsit mi is felvontuk a szemöldökünket, különösen a téli gumis résznél - biztosak vagyunk abban, hogy garázs nélkül is lehet gumit tárolni - de majd elmondják azok, akik odaát élnek és olvasnak.
Tessék, London, Gergő szemével, köszönjük.
A sors úgy hozta, hogy chilei feleségemmel Londonba költöztünk. Na, itt aztán van miről mesélni autóügyben.
Kezdjük mindjárt a száraz tényekkel:
London: 8 millió ember, 1600 négyzetkilométer. Egy főre eső GDP 70 000 dollár, durván négyszerese a magyarnak. 34 metró vonal. 8 Ferrari kereskedés. Benzin: 550 forint per liter, dízel picit több. Volt idő, mikor minden harmadik ember a brit korona alattvalója volt. Mára csak a harmadik pénzügyi központ New York és Tokió után, kissé megkopott nimbusza, de azért eléggé ütős így is.
Sokan laknak itt. Közhely, de igazi nagy olvasztótégely….A házban, ahol élünk, 24 lakás van, ebből összesen 5-ben laknak angolok, a többiben oroszok, kínaiak, franciák, németek, új-zélandiak. Maximum egy autóval per háztartás. Hogy miért?
Drága dolog ez a kocsikázás itt. Egy kis ízelítő, 2.0 TDI Passatra vetítve:
Parkolási engedély: 80 ezer forint per év. Ennyiért állhatsz a saját házad előtt. Az utcán. Sajat garázs, ha akarod sincs. Semennyiért.
Biztosítás: felelősség, meg a 10%-os önrészes casco, együtt 2500 font, úgy 800 ezer ft per év.
Ha a benzin ára, vagy az autó fenntartási díja nem lenne elég, és még mindig autózós gondolataid lennének (mondjuk irány a Harrods kocsival), a következőkkel számolhatsz: jobb helyen a parkolás 10 font per megkezdett félóra (ha van hely), és persze az örök kedvenc, a congestion charge, azaz behajtási díj, ami a belváros nem kis részére kiterjed. Ez napi 10 font. Ahány nap, annyiszor, csak a hétvége kivétel. A büntetések pedig borsosak. Egy kis túlszaladt parkolás könnyedén 100 font, piros lámpa 200.
Ennek így együtt azért van kényszerítő ereje. Van viszont tömegközlekedés, ami ugyan nem olcsó, ellenben jól működik. Ha a városban vagyunk hétvégén, akkor pénteken lerakjuk a kocsit, és csak hetfőn megyünk vele megint. Egyszerűen semmi értelme másképp. Bár nagy sznobok az angolok, Londonban a közlekedés farkastörvényei azért felülírnak szinte mindent. Egy üzleti partner, mellesleg egy magánkórház-hálózat résztulajdonosa, - sofőrös Maybach-al jár – vacsoránál elmondta, hogy ugyan klassz a kocsi, meg kényelmes is, de mert repülni azért nem tud, így kétszer annyi idő vele bejönni vacsorázni a központba. Aznap metróval jött ő is, én is. Csak nekem nincs Maybach-om. Szerintem ennyiből értitek, nem ragozom tovább.
Mindezzel együtt az angolok komoly autóbuzik. Aki teheti, bütyköl, valami MG-n, régi Mini-n, esetleg öreg Jaguaron. London belvárosából ugyan nagyjából elköltöztek az angolok, viszont a külső kerületekben kötelező kör a garázs-műhely, és persze a sörnek a külön fridzsider. Talán az asszony elől bujkálnak ők is.
A londoni autós egy külön kaszt. Hogy mi minden áll az utcán, az egyszerűen beszarás. Mondtam már, garázs nincsen, még a nagyon sok millió fontos kéglikhez sem. Amikor a belváros nagyja épült, még nem voltak autók. Az, hogy Gallardo, meg 612-es Scaglietti, meg régi Astonok porosodnak tucatjával az utcán, és senki nem bántja őket, az egy dolog. De rengeteg a gyönyörűen restaurált oldtimer is. Listázhatnék és nehéz dolgom lenne, de a sok szó helyett álljon itt egy kis képes összeállítás, hogy miről is van szó.
Amiből nincsen, az a sufnituning, japán /koreai boyracer dolgok. Sok viszont a német autó, a legjobban fogyó típus a szigetországban a 3-as BMW. Az eladott autók 93%-a dízel. A benzinest nem értik, és használtan eladhatatlan.
A britek 2001 óta az új kocsik után CO2 kibocsátás alapján évente adóznak, keményen progresszíven. Akár az 500 köbcenti különbség súlyos sokszáz fontos éves díjban csapódik le. Így aztán a nagyobb kategóriában jól fogy a D3-as motorral szerelt Volvo S80-as, az 520-as BMW, Audi A6 2.0 TDI és hasonlók.Autós szempontból külön történet az első komly havazás esete. A londoniakat minden évben nagy meglepetés éri, hogy bizony már megint tél van és néha esik a hó. Ez az esetek 80%-aban lehull és el is olvad, de azért van 3-4 nap, amikor nem minden a terv szerint megy. Ilyenkor teljes a káosz. Senki nem tart téli gumit (többek között a garázshiány miatt nincs hová tenni). Kollégáim nem jönnek be dolgozni ilyenkor, minden kísérlet teljesen felesleges. Mennek a horror sztorik, hogy kinek a szomszédja hogyan aludt és hol. Miután senki nem jut el sehova, így se vonat, se metró, se repülő - napokig. Ilyenkor pihen a dolgozó.
Autós ízlés szempontjából egyszer jó egyszer majd felzárkózni. Forgalom szempontjából viszont köszi, de jó lesz nekünk, ami otthon van….Addig is metrózunk egyet, mert szombat van és megyünk moziba.
Ja, ugye tudják, hogy az utcán parkoló csodák közül melyik autó képviseli a legnagyobb értéket?
