2007-ben vettem, 160 ezer kilométerrel. Akkoriban volt egy elméletem, mely szerint az én ízlésem hatévente változik, erre pedig az adott alapot, hogy bármennyire tökéletes autó volt is a Mazda MX5-ösöm, hat év alatt menthetetlenül ráuntam. A 4Runnert tehát hat évre terveztem, most tartok négynél, de hosszú távú elkötelezettségemet és megelégedettségemet jelzi, hogy már szó sincs hat évről: minimum 300 ezer kilométerre tervezek vele. Időnként rákívánok valamire, a leggyakrabban egy Fiat Panda 100HP kerül szóba, de ahhoz vagy a Tehénnek, vagy a Cougarnak kéne mennie, ilyesmiről pedig nem lehet szó.
Idén már fel se rakattam rá a nyári gumit, olyan keveset megyek vele nyáron. Lehet, hogy el is kéne passzolni a nyári Pirelliket, mert elférnek a garázsban, de most minek aszaljam ott őket? A 200 ezres átfordulás persze izgalmas volt, mert az utolsó százas is igen nehezen gyűlt össze, és közben folyamatosan ábrándozhattam, hogy meddig is lesz meg. Ami gyárilag rossz volt rajta, az most se jobb: a futóműve amolyan SUV-osan buta. Lényegesen jobb, mint a pickupoké, még a moderneket is beleszámítva. Amikor például csináltunk idén egy Navara-Amarok-L200-csoporttesztet, megváltás volt visszaülni a Tehénbe. Egy személyautóhoz képest rosszul rugózik, de a pickupokkal szemben még mindig versenyképes.
Az együtt töltött majdnem öt év alatt tök feleslegesen rendeltem hozzá pótkerékleeresztő kurblit, adtam kölcsön fél tonnás parkettszállításhoz, de vittek vele cserépkályhát is. Sokat dolgoztam a tetősínjén, kicseréltem a bal hátsó lámpáját (meglepően olcsó volt), gyűjtöttem vele rőzsét is.
Toyotás Józsi pedig megjavította kézrátétellel: szívott vele becsülettel, mire minden hibaforrást kizárt, de az összkerékhajtás csak akkor javult meg, amikor hazafelé kipróbáltam. Azóta is jó – tudom, mert most már havonta egyszer bekapcsolom.
Kiszámoltam, mennyit költök egy évben benzinre, és lehet azzal vádolni, hogy szisztematikusan gyilkolom a Földet, de azt azért kéretik beleszámolni, hogy hiába fogyaszt a Tehén 15 litert, 4 kilométerre lakom a munkahelyemtől, és ha csak az idő engedi, robogóval közlekedek. Tavaly október óta mentem vele 7 ezer kilométert, és ahogy a seregben mondani szokás, esemény nem történt. Leszámítva, hogy a napokban elaludt a CHECK ENGINE lámpa. Hogy három év után kiégett, esetleg a karbonkaniszter, ami jó, most már az elektronika által is elismerten jó-e, sose derül ki.
Tegnap már addig jutottam, hogy azt nézegettem, tizennégy éves-e a formája, mert én valahogy még mindig olyan frissnek látom, főleg, ha tiszta, de ezt bizonyára csak az elfogultság mondatja velem. Az viszont tény, hogy sokkal jobb befektetés volt, mint a svájci frank-hitelem: 2007-ben vettem kétmillióért, és a kortárs benzines 4Runnereket még mindig kétmillió felett kínálják, ha egyáltalán van. Most már csak arra lennék kíváncsi, mire eléri a 300 ezret, még mindig kétmillió lesz-e az ára, és persze hogy akkor majd mit is lehet venni kétmillió forintért, már egy Tehénen kívül, persze.
