Mostanában kiadta az élet. Kiszakadt a Porsche-zsák, napokra kiürül a szerkesztőség. Csikós organikus beszámolója az első, melynek kapcsán hosszú, bólogatásba hajló mély egyetértésben konstatáltuk, mint a öreg, bólogató eperfák, hogy igen, a 911, hajjaj, hajjaj...
Telós Bandi egyelőre 911-szűz, ilyen újkorihoz még nem volt szerencséje, ezért gyanakodva figyel minket, valamiféle világméretű Porsche-összeesküvést sejt a háttérben, pedig nem, csak tudjuk, hogy olyan, amilyen.
Papp Tibitől kérdeztem, hogy a bemutatón, melyről éppen megérkezett, ott volt-e Walter, de nem találkozott vele. Viszont Csik volt az, aki Röhrl kapcsán csak annyit jegyzett meg: érdekes, hogy mindenki mennyire az Audival és a Porschéval azonosítja Röhrlt, holott egy Fiattal és egy Opellel lett világbajnok.
A crovakészlet Pege Aladárja megint fején találta a szöget. Tényleg. Közben túrtam itt-ott, vajon mit csinál Röhrl mostanság, így akadtam rá erre a két régebbi videóra. Nem tudom, hogy vannak vele önök, de én (még akkor is, ha Röhrl mellé kapásból oda tudnék még írni pár nevet) kifejezetten becsülni tudom azt, ha egy ember még ennyi év után is csinálja, szereti a sportot és talál még kihívást benne x százezer versenykilométer után is. Walter nagy császár és azért még mindig tudja, merre van az előre. Még egy ilyen aljas és ordas autóval, mint ez a régi 911S is. És ez kérem a tudás és a tehetség. Csoda.
