Harcjárművet Trabantból

Veteránnal hóban-sóban autózni: szarvashiba! Én mégis elkövettem, amikor még vak és tudatlan voltam. A következmények tekintetében kérdezze meg szerelőjét és restaurátorát, valamint Csikós Zsoltot.

Veteránozni egy nagy marhaság, inkább ne is kezdjenek bele, mert szívni fognak. Én csak így, röviden figyelmeztetnék, a miérteket Csikós kolléga számtalan alkalommal igen részletesen és meggyőzően kifejtette, a legmeggyőzőbben itt. A súlyos és helytálló érvek közül én most csak egyre hivatkoznék: a rozsdásodásra. A régi autókat folyamatosan és megállíthatatlanul rágja az idő vasfoga. A folyamatot késleltetni lehet, de megállítani nem, ami azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb, de mindenképpen kiadásokba bonyolódik az ember, ha praktikus hasznot nem nagyon hajtó vénségeket őrizget a garázsában.

Vegyük példának az én Trabantomat, amit úgy 18 évvel ezelőtt újítottak fel meglepő és elismerésre méltó alapossággal egy laktanyában, az eredetileg Trampnak született 601-est a Kübel felé közelítve. A Tramp ugye a 601-es dzsipesített verziója, terepjáróra emlékeztető, vászontetős karosszériával, a Kübel meg a Tramp katonaság és határőrség részére készített testvére, kevesebb cicomával, ámde több, a funkciót erősítő speciális felszereléssel.

Nos, én elhatároztam, hogy ha már katonai mattzöld festékkel van lekenve az én Trampem, akkor kübelesítsük el rendesen. Ehhez a lökést az adta, hogy régi fotókat nézegetve feltűnt, hogy jó néhány harci Trabcira keresőlámpákat szereltek, és vesztemre azonnal találtam is a német ebay-en egy vadonatújat. Ezt meg is vette nekem Sanyi barátom, én pedig lelkesen fel is próbáltam az autóra. A látványnak ez a része tetszett, ugyanakkor szomorúan meg kellett állapítanom, hogy az autó általános állapota egyre hervadtabb. Idén épp 30 éves a gép, és hirtelen úgy döntöttem, hogy ez jó apropó a legsúlyosabb gondok orvoslására, és némi átalakításra.

A keresőlámpa beindította a fantáziámat, és a két típus közötti különbségeket feltérképezve további változtatásokat határoztam el. Ha a fotókat összevetjük, könnyű kiszúrni a különbségeket. A legszembetűnőbbek: elöl a Kübeleken általában hiányzik az egyébként is csak díszítő funkciót betöltő hűtőrács, illetve a kipufogódobot egy nagyobb és masszívabb lemez védi. A hátsó lámpák nem hengeresek, hanem téglatest alakúak, és egy látványos kis fémrács is védi őket.

A projektről értesülve Prokee, a Trabantok Nagy Tudora egész listát küldött a Tramp és Kübel közötti további különbségekről. Ennek alapján a Kübelen:

- más a hátsó lökhárító: az oldalsó felfogatása el van lapolva, látszanak a csavarok
- hiányzik a hátsó lökösről a rendszámtartó, és a rendszámvilágítás
- nincs pótkeréktakaró
- a bal oldali hátsó lámpatestben van a rendszámvilágítás, a prizma kerek
- a rendszám a bal lámpatest alatt van
- más az első lökhárítónak az alsó lemezt tartó része, és a lemez is
- általában van első rács, egy német Kübeles kontaktom állította, hogy az erdész-autókon van,  a határőrökén nincs
- a duroplaszt elemek egyáltalán nincsenek alapozva, csak a zöldes fedőfestéket fújták rájuk
- nincs díszléc
- a kübelek végig a vasműszerfalat kapták, ami a Standardokban és a Hycomatokban volt, előbb a bal oldalon ablakos, később a bal oldalon teli verziót.
- a műszerfal hátsó peremére nem szegecselték fel a zajcsillapító csíkot
- az ülések, a tető és a két lánc zöld műbőr-huzatot kapott
- a tetőtartó vas is zöld, alapozás nélkül
- nagyon kevés élvédő van az autón, azok is világos színűek
- nincs kárpit - kivéve a hátsó ülés alatt, ide - érthetetlen módon - betették a filcszőnyeget. Talán mert nem látszik, nem tűnik fel a terepen?
- nincs embléma a géptetőn, a helye sincs kifúrva

A szükséges cuccokat pár hét alatt, és egészen jó áron összegereblyéztük a német ebay-ről. Előre a fényszórókra nagyon rákívánkoztak a lopakodó üzemmódot biztosító takaróegységek, és kacérkodtam egy Kulikov-antennával is, de azt hiszem, mostanra lemondtam róla. Ekkor már a Flamin Garage-nál futottak össze a szálak, mert ugye kellett egy csapat, amely elvégzi a részleges felújítást. Eleve perverz gondolat volt épp a miskolci srácokat megkérni erre a munkára, hiszen abban a műhelyben V8-as gépeknél kisebbekkel nemigen foglalkoznak. Na jó, a harmincas évekbeli BMW roadster, meg Bopat DeLorean-je a kivételek, de azok csak a szabályt erősítik.  Ajtófélfa kicsit furcsán nézett rám, amikor felvetettem az ötletet, hogy egy sokak által megvetett barkácsautón kellene szépészeti műtétek sorát elvégezni, de azután megadta magát. Biztos voltam benne, hogy az életben nem foglalkoztak még Trabanttal (mint kiderült, Ajtófélfa még nem is vezetett soha purrogó DDR-kétüteműt), ezért a Vaterán gyorsan felhajtottam néhány szerelési segédkönyvet, jól jöhetnek még azok a nagy munka közben.

Mint a fotókon látszik, az esztétikai hibák mellett szerkezeti bajok is kialakultak a közel két évtized alatt. Az A-oszloptól hátrafelé a Tramp karosszériája fémlemezből készült. A két tengely közötti szakaszon a lemez kétrétegű, hogy merevítsen valamennyit a felépítményen, ami persze ettől még vidáman nyeklik-nyaklik, különösen, ha le van engedve a tető. Nos, én állat elkövettem azt a szarvashibát, hogy amikor az autó hozzám került, az első télen többször is csapattam vele a hóban-sóban – meg is indult a rozsda a küszöbnél rendesen. Mostanra már több helyen átlyukadt a lemez: ezt mindenképpen ki kell javítani, rutinfeladat lesz Manókának, a Flamin lemezszabászának, még akkor is, ha a baj szinte biztosan nagyobb, mint amilyennek kívülről szemlélve látszik.

A mattfekete festékkel kezelt részeket újra kell festeni, mert mostanra a bevonat felrepedezett, nem véd, és csúnya is. Kezelésbe lesznek tehát véve a lökhárítók, a fényszórókeretek, a felnik, és új védőlemez készül a kipufogódob elé-alá. A megfáradt ülések zöld színű műbőrkárpitozást kapnak, valamit kezdeni fogunk a padlóburkolattal is, és jó lenne kicserélni a műszerfal alatti szürke polcot, ha valaki tud jó állapotban levő eladó darabot, ne tartsa magában az infót. Egy csomó aprómunka lesz még ezeken kívül is, egy fontos művelet azonban most elmarad: a teljes újrafestést későbbre halasztjuk. Egyrészt nincs rá keret, másrészt ez a kopott, matt katonai szín még egy darabig jó lesz, végül is illik az autó karakteréhez. 

Pár napja át is vittem a kisöreget Egerből Miskolcra a kihalt régi 3-as úton, azóta lekerültek róla a homokfúvatásra induló tartozékok, megkezdődött a vadászat a megfelelő színű és minőségű, lehetőleg minél katonaibb zöld műbőr után, és felkerült az A-oszlop bal oldalára a keresőlámpa is. Remélem, jó ütemben halad majd a meló, mert nyakunkon a nyár, amikor Trabant Tramp-ben legszebb az élet.