Being second is to be
the first of the ones who lose.
Mögöttünk a hosszú munkahét, jöhet a megérdemelt pihenés, éljen május elseje, satöbbi. Biztosan szép és magasztos ünnep a munka ünnepe, jómagam mindig is hülyeségnek tartottam, reformátusként még vallási alapon sem mozdított meg bennem semmit.
Életem egyik legszomorúbb (ha nem legszomorúbb) napja ez. 1994-ben ezen a napon szenvedett halálos balesetet Ayrton Senna da Silva. Az az ember, aki halálában is akkora volt, hogy megtette azt, amire semmilyen szent, politikus vagy ember nem volt képes. És jó eséllyel nem is lesz soha.
Egy pillanatra megállította a világot.
Éppen csak annyira, hogy mindenkin átcsapjon a fájdalom hulláma. Az amelyik az utolsó volt életében, egy olyan film stáblistájaként, melyet soha senki más nem képes leforgatni. Még a BBC sem.
Május elsején én nem ünneplem a munkát. Május elsején én emlékezem és köszönöm a sorsnak, hogy egy korban élhettem vele.
Nekem - és sokunknak szerte a világon - te voltál, maradsz és leszel a legnagyobb. Gondolunk rád, bajnok!
Kedden lesz Ayrton Senna halálának 18. évfordulója.
