Az astrás, akinek nem csak a szája járt

Mint mindig, most is nagyon tanulságosan alakult február 17.-én közzétett felhívásunk végeredménye, melyben - többek között - az ország legerősebb F Astráját is kerestük. Bár a kommentablakban és e-mailekben sorra jöttek a tuti tippek és szinte mindenki ismert valakit, akinek ötszázlóerőrevanhúzvaagépegeciakkorátmegybeszarsz, ezek a csodás tuningautók valahogy köddé lettek, egy sem jelentkezett. Pedig a felhívás hónapokon keresztül itt virított a jobb hasáb legtetején és a Totalcar címlapon.

Lehet, nem a legmodernebb, nem a legerősebb, de kiállása még így is van neki

Jelentkezett viszont a nagyon szimpatikus Bíró család, akik szerényen csak 280-300 lóerőt mondtak be, ami még teljességgel hihető is egy kétliteres turbómotor esetében. Így - természetesen - őket (és a többi kategóriagyőztest) hívtuk el a röpke, tetőtéri fotózásra. Ők pedig akasztották a trélert, meghúzták a gurtnit és jöttek, nem is közelről.

Az hamar kiderült, hogy a hétvégi verseny miatt nem tudják kvázi átvenni egyik nyereményüket: csapatást Joachim Winkelhockkal és annak DTM Vectrájával a Hungaroringen (mivel ő is ott lesz a hétvégi megabulin) és persze ahogy csütörtökön megérkezik ő és az autó, azonnal lépünk ki a Hungaroringre, ahol gyorsan tető alá hozunk egy rekordot is. Remek fazon és tele van sztorikkal. Ezt a díjat így a soron következő nyertesünk kapta, róla és egyedi autójáról lesz még szó itt a blogon.

A már beregisztrált Tankcsapda koncert-belépőnek és az Opel-szerviz 4 (+fékbetét) - csomag viszont jó helyre került, van a családban még Astra és rock'n'roll kedvelő is. Aki szeretne szintén headbangelni Lukács Laciékkal, az ne legyen rest, regisztráljon, amíg van hely, a koncert már tavaly is pöpec volt. Friss infót pedig az Opel Facebook-oldalán talál az eseménnyel kapcsolatban. Természetesen mi is ott leszünk, hiszen Zách kolléga az Astra-szépségverseny zsűrijének fekete bárányaként tevékenyen szerepet vállal abban, hogy az ótvar alumínium vasalódeszkák és a neonok örökre száműződjenek a jó ízlés határain túlra.

A kétliteres, turbó RedTop rengeteg munkával készült, de alapvetően megbízhatóan teljesít

De vissza a lényeghez, hiszen Bíró István csapatfőnök és egyben apa is, az Astrával két fia, Gergő és Balázs versenyeznek. Mondani sem kell, hogy a háromajtós Astra raliautóként nagyon jól néz ki és olyan tisztességes munkaszag lengte körül, hogy azonnal lerohantam Stump kollégáért a szerkesztőségbe: ezt nézd meg apám, ez szép meló!

Mert tényleg az. A kétliteres Red Top-motor kapott egy (a turbós C20LET-eknél használtnál) nagyobb Mitsubishi EVO III turbót, ALS-t, kovácsolt dugattyúkat és programozható motorvezérlőt. Érdekes, de a gyári hajtókarokhoz nem kellett nyúlni, azok bírják a strapát nagyobb teljesítmény mellett is, de a futóműben kő-kövön nem maradt: GL-szemek mindenütt, állítható, külső gáztartályos Proflex futómű, elöl 320-as Volvo féktárcsákon feszülő hiperkönnyű, négydugattyús Brembo-nyergek...

A háromutas Proflex-futóművet minden további nélkül elfogadtuk volna Bandival

A legtutibb dolog azonban a hajtásláncban rejlik: a Torsen-rendszerű sperrdifi és a tolókerekes (aka sírós) váltó, valamint a szinterkuplung. Elmondásuk szerint nem a minél nagyobb teljesítmény és a lehető legdrágább alkatrészek beszerelése volt a cél, hanem egy megbízhatóan működő, nem túlfeszített és egységes versenygép elkészítése. És ez sokszor sokkal többet jelent, mint a tizen-, huszonmilliós csodaautó.

A kormányoszlopot, pedálsort és a vezetőülést hátratolták, amennyire csak lehetett

Tény, hogy a jelenlegi 280 lóerő tépi az első kerekeket, az RTE-futamok sokszor durva aszfaltja (pl. a Rábaringen) bizony vászonig eszik az első gumikat, ez talán a legnagyobb problémájuk. Ezen kívül csak a váltó rakoncátlankodik néha, de annyiszor szét- és összerakták már, hogy percek alatt cserélnek benne bármit, ha kell. Nincs könnyű dolguk, a H csoport szénné reszelt hátsókerekes autói és a V8-as E30-asok nagyon erős ellenfélnek bizonyulnak, de nem is állítják, hogy ők a legjobbak. Gergő, 2006 RTE A/2-bajnoka szerint is sokszor túl erős még nekik az autó, szokniuk és tanulniuk kell. Az biztató, hogy a rossz kezdés ellenére harmadikként fejezték be az idei Tatabánya ralit.

Ennek ellenére imádják a sportot, szeretik a ralit és kicsit bizony el is vannak kenődve a hazai helyzet láttán, a nevezési díjak, a járulékos költségek bizony sokszor gondot okoznak, ezért amit lehet, megpróbálnak önerőből megoldani. És ez valahol így helyes, Bandival összenéztünk és lélekben meghajoltunk a családi összetartás és a kitartás e szerény példája előtt. Így is lehet csinálni, csak akarni kell. Sok sikert!

Bíró István és fia Gergő, akik szeretik a ralit

Ha a hétvégi Legendák találkozásán nem is láthatják őket, combos és gyors Opelekből nem lesz hiány, ráadásul saját bőrükön is megtapasztalhatják, mennyire jó kis autó a Corsa OPC Nürburgring Edition, csak szólni kell és bejelentkezni egy pár körre a ringen. Aki pedig nem hisz a hibrid jövőben, az - jó eséllyel - megpróbálhatja kérdéseivel zavarba ejteni a Jövő stand-hoszteszeit. Na jó, őket nem lesz nehéz, de nyakkendős-szemüveges emberekkel ne vitatkozzanak sokat, mert a végén meggyőzik önöket.

Mivel a hepaj lényegében a paddock egész területén zajlik, ezért nincs akkora poszt-ablak, amelybe minden színpad és kiállító programja befér. Kulcsszavak- és események azonban elférnek, Veres Zoli bemutatója már tavaly is pofaleszakító volt, főleg, amikor késhelyzetben húzott el a fejünk felett pár méterrel, nem semmi, ahogy uralja az MXS-t vagy Extrát (attól függően, melyikkel jön el).

Az esti Tankcsapda-koncert pedig tényleg csak hab a tortán.