Nem bírnak az emberek magukkal, csak egy kis biztatás kell nekik, és összeszerelnek mindenfélét, akár még sűrített levegővel hajtott járműveket is. És megteszik ezt nemcsak egyszer, de akár többször is – bizonyíték erre a Pneumobil Verseny, amit a múlt hétvégén immár ötödször bonyolítottak le Egerben. Úgy látszik, az ilyen versenyszerű fúrás-faragásra nagyon rá lehet kattanni, az idén ugyanis külön, szenior kategóriát kellett biztosítani azoknak a versenyzőknek, akik már kiöregedtek az egyetemekről, de a léghajtányozást képtelenek abbahagyni. Merthogy a léglovagok küzdelmébe felsőoktatási csapatok nevezhetnek, itthonról és külföldről. A romániai, cseh és lengyel teamekkel együtt összesen 41 csapat indult az idei puffogtatáson, 6-tal több, mint tavaly.
A távolsági rekordot a Metálmobil csapat (Petru Maior Egyetem, Marosvásárhely) állította be 9193 méterrel, a gyorsulási verseny győztese a MK Laren (Szegedi Tudományegyetem) járgánya lett, a forgalmi akadályokkal nehezített ügyességi pályát pedig a Debreceni Széllovagok (Debreceni Egyetem) küzdötték le a legrövidebb idő alatt. Mivel a csapatok a Rexroth által biztosított hengerek, szelepek, láncok és vezérlőelemek felhasználásával maguk tervezik és építik a pneumobilokat, kiemelkedő presztízsű a legeredetibb konstrukció díja. Ezt 2012-ben az AirGO Pneumobil Team (Széchenyi Egyetem, Győr) kapta. A verseny abszolút győztese, a Rexroth Legjobb Pneumobilja cím birtokosa a MK Laren csapata lett.
Az elmúlt öt évben a légjárgányok tényleg impozáns fejlődésen mentek át. A versenyképek egyre alacsonyabbak, a futóműveik erősebbek, a stabilitásuk nőtt. Az idén például egyetlen kitört kereket sem láttunk, pedig szerettünk volna, kell a versenyezéshez az a kis izgalom. A tízliteres palackba préselt kétszáz atmoszférás levegő nyomásának forgó mozgássá alakítását többféle konstrukciós elv alapján épített motorokkal végzik, tehát nem dőlt még el, hogy melyik a nyerő hajtásmód, viszont az eredmények is mutatják, hogy a hatékonyság nő. Több járművön felbukkant a pillepalackból épített tartályrendszer, amely pufferként szolgál a hajtásláncban, és több olyan konstrukciót is láttunk, amelynél az első munkavégzés után a hengerekből távozó „fáradt" levegőt még egyszer, de akár kétszer is újra munkára fogják.
Mivel a pneumobilok egytől egyig egyedi tervezésű és építésű járművek, a szinte folyamatos szerelés életben és versenyben tartásuk egyik alapvető tevékenysége. De ez csak tovább növeli a csapattagok adrenalinszintjét. Egy pneumobil alatt fekvő felsőoktatási hallgatónak szinte sohasem őszinte a mosolya, utólag viszont jó kis sztorivá kerekednek ezek a zaklatott percek és órák.
Minden versenyen egy fő és egy mellékkérdés szokott felmerülni a nézőkben: mi értelme ennek az egésznek, illetve tényleg lesz-e egyszer közúton használható légmotoros autó, vagy legalább robogó. A fő kérdésre a válasz az, hogy a Pneumobil Versenyben a mérnökhallgatók mindazt megtalálják, ami ma a felsőoktatásból nagyjából hiányzik. Például a tervezés mellett az építés élményét, a gondolatok, elképzelések gyakorlatba történő átültetését, és a könyörtelen valóságtól érkező visszaigazolást, ami segíti őket abban, hogy még hatékonyabb elképzelésekkel rukkoljanak elő. Vagy a csapatmunkát, a projektben való gondolkodást, és a projekt menedzselését, a munkaszervezést – szinte mindent, amire az iskolapadba kikerülve szükségük lesz, ha a komoly gépipari vállalatoknál sikeresen, eredményesen akarnak dolgozni. És gyanús, nagyon gyanús, hogy még csajozni is lehet ezzel a pneumobil-versenyzéssel – és egyáltalán nem arra gondolok, hogy úgyis kéznél van a műhelyben pár sűrített levegős palack, pikk-pakk fel lehet fújni pár guminőt.
Ami a mellékkérdést illeti, jósolni nem érdemes, mert eddig még szinte az összes futurológusról kiderült ötven év múltán, hogy lükeségeket beszélt arról, mi lesz majd negyvenöt év múlva. A léghajtással az a probléma, hogy előbb a levegőt össze kell préselni, amihez nem kevés munkát kell belefektetni, ami pedig kiadásként jelentkezik, mondjuk a villanyszámlában. Plusz legalább annyi gázt jó lenne egy jármű tankjába belenyomni, amivel megfelelő menetteljesítmények mellett el lehet gurulni legalább kétszáz kilométert. Ugyanakkor a járműnek biztonságosnak is kell lennie, ami ma még nehezen oldható meg súlygyarapítás nélkül. Persze, soha se mondd, hogy soha, mindezek az akadályok leküzdhetők, ha valami oknál fogva erre mozdulna a piaci kereslet.
Maga a Rexroth is azt hangsúlyozza, hogy a pneumobil-építésnek nem a közúti járművek kifejlesztése a fő célja, hanem a mérnökök kreativitásának kibontakoztatása mellett nyilvánvalóan az, hogy minél tehetségesebb fiatal szakembereket csábítson magához. A léghajtányokhoz biztosított elemek, alkatrészek sem járművekhez való felhasználásra, hanem egyéb ipari célokra készülnek. Ugyanakkor van némi mozgás a piacon: az MDI többféle léghajtású autót is készít és árul, és technológiájukat az indai óriás, a Tata is megvásárolta. Egy fecske persze még akkor sem csinál nyarat, ha nagyobb egy struccnál – a Tata léghajtású autóinak egyelőre se híre, se hamva. Aki tehát léghajtányt akar látni, várjon türelmesen egy évig, a VI. Pneumobil Versenyig.
Részletes eredmények és további információk: http://pneumobil.hu/
A korábbi versenyek a Totalcaron:
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/pneucup/
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/pneumobil09/
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2010/05/21/versenyszellem_a_palackbol/
http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2011/05/17/tiz_kilometer_ket_kobmeter_levegovel/