A Cougar megint majdnem kész

Péceli Gabi pazarul beállította a futóművet

A Cougar majdnem kész, és erről nemrégiben kaptam egy papírt is a Vas megyei rendőrkapitányságtól: 70 helyett 97 km/h-val mentem vele az M1-M7 közös bevezetőjén. Nem emlékszem konkrétan a helyre, hogy arrafelé hol a francban van 70-es korlátozás; hát nyilván ott, ahol leszúrnak a bokorban egy háromlábú mérőeszközt.

Most tehát már papírom van róla, hogy a Cougar megy, ráadásul ez egy olyan, 400 kilométeres tesztkör volt, melynek első része autópályán zajlott, ahol megnéztem, bírja-e a tartós 130-140-et. Bírta, és ehhez képest a 30 ezer forintos bírság nem is olyan eltúlzott.

Ez egyébként már a második tesztkör, az első egy országúti 300 volt. Akkor is rendesen viselkedett a Cougar, és a fogyasztása alapján érdemesebb is vele 90-nel menni, akkor ugyanis elvan 13 literrel, 130-nál 16 fölé megy, bár az M7-es-en a Balaton déli csücskéig valahogy majdnem végig enyhe szembeszél volt, meg szerintem az emelkedő is több, mint máshol.

A kipufogón is van még mit alakítani, mert a hátsó rész belever a difibe, ami hosszú távon nem jó

Az új porlasztóm

Na mindegy, a Cougar a végén visszament a műhelybe, hogy kicserélődjön rajta néhány dolog. Az Edelbrock porlasztó például önmagában nem lenne rossz, de már VMax Zsolt is mondogatta, hogy a pillangószelepet úgy barkácsolta bele valaki, bármikor kieshet egy csavar, hogy beszippantsa a motor. A Mester, Aki Nem Akar Szerepelni, azt mondta, a Holley drágább, de jobb.

A cuccaim egy része (mínusz hordozható hálózsák)

Közben elmentem még Pécelre a Gabi nevű futóműveshez, akinél olyan szinten megvan minden gyári beállítás, hogy a 68-as Cougarét is azonnal kiköpte a gép. Mint kiderült, a futóműves, akihez Sabc vitte a Cougart, sem utánfutást, sem kerékdőlést nem állított, valószínűleg azért, mert macerás.

A géptető-mechanika helyett is egy erősebb szerkezet került be

Péceli Gabi viszont megkérdezte, mennyire akarok vele versenypályázni, majd mikor tisztáztuk, hogy akarok, de legyen csak gyári, beállította az eredeti értékekre. Pécelről hazafelé már az első körforgalomban radikálisan érződött a különbség: a Cougar olyan lett, mint egy tisztességgel összerakott Zsiguli, ami azért nagy dolog.

A fújható hátsó gátlók helyett Kayabák lesznek

Most annyira szétbombázták, hogy kicserélték a szélvédő alatti esőelvezető tálcát, ami Mustangoknál mindig elrohad, és az enyém sem volt valami jó állapotban, rendbe rakják a kábelezést, áthegesztik a fékpedál forgópontját, ugyanis azért volt a fék annyira adagolhatatlan, mert szervós fékhez tartozott a szervótlan pedálja.

Lesz továbbá fogaskerekes vezérlés, mert a Mester szerint az összes vezérműlánc, amit manapság kapni lehet, szar, még a kétsoros, nagyon hangsúlyosan Made in USA-jelzésűek is. Persze ez, ami jött, szintén nem nélkülözi a kínai humorérzéket, bár hogy a rezgéscsillapítási céllal belerakott színes papírkorong handzüje mit jelent, sose tudjuk meg.

Vasterasba, a világ legnagyobb amerikaiautós találkozójára pedig idén már nem megyünk, mert a szervizautó sajnos nem tud jönni, a Cougar sem készült még el, holnap pedig indulni kéne. Esetleg jövőre.