Ötven éve nyitva a pokol kapuja

Tudják, melyik 2013-as esemény az, amelyikre szívem szerint _nagyon_ el szeretnék menni? Nem, nem a Genfi Autószalon (bár ott leszünk, ha minden igaz), nem a Goodwood Festival of Speed, de még inkább a Revival (bár bakancslistás az is) de nem is a Mille Miglia. Nem. Jövőre ugyanis 50 éves fennállását ünnepli az a márka, melynek alapítója két egyszerű célt tűzött ki maga elé, miután Enzo Ferrari elhajtotta, mert szóvá tette autóinak csapnivalóan gyenge kuplungszerkezetét. Ferruccio Lamborghini a legszebb és legerősebb autókat akarta elkészíteni. 1963-ban megalapította az Automobili Lamborghinit, a többi pedig már legenda.

Jövőre egész évben ünnepelnek, május 7-11. között pedig több száz mindenféle Lamborghini lepi az Emilia Romagna-régió útjait, összesen 1200 kilométeres szakaszt autóznak be. Na ott szeretnék lenni és csak azért, hogy csordultig töltsem hallójárataimat és emlékezetemet atmoszférikus V12-es hanggal amíg lehet, retinámba pedig pazar autók sziluettjei égjenek örökre. Az AutoEmotionen.tv-stábja már készíti az ünnepi filmet és ha van valami, amit megjelenése után mindenképpen látni akarok, akkor ez a film lesz az. Pedig szinte semmi nem történik benne: autók mennek és emberek dolgoznak. Na igen, ilyen erővel azt is írhattam volna, hogy a Renault Twizzy egy autó.

Mert tudjuk, hogy nem a Lamborghinik döntögetnek pályacsúcsokat, tudjuk, hogy vannak erősebb és gyorsabb autók, de az is biztos, hogy nincs a földön olyan ember, akinek ne tetszene valamelyik. És azt is, hogy ilyen hangja sosem lesz turbómotornak, legyen az Koenigsegg vagy Veyron. Bőszen bömbölő bika csak egy van és feketébe öltözöm azon a napon, amikor végleg kimúlik ez a szívó V12-es is. Ha más nem is, de a Lamborghini V12 számomra szent, sérthetetlen és abszolút egyedi. Mert vödörrel és hangszóróval is lehet hangot csinálni, de csak sok hengerrel és sok köbcentivel az igazi.

Jövőre megyünk, ez biztos. Boldog születésnapot, Lamborghini és köszönjük, Ferruccio.