Amiről lemaradtál (és nem kellett volna)

Az úgy volt, hogy a házasember ösztönöm megsúgta: ha szombaton két gyerekkel felvértezve elmegyünk gigantikus játszószőnyegért a kék-sárga áruházba, akkor aznap már nem jutunk ki a Hungaroringre. Ez a fajta ösztön előbb-utóbb mindenkiben kialakul és százból százszor bejön, Peter Parker a fasorban sincs egy gyakorló, kétgyerekes apához képest.

Mondjuk éppen kapóra is jött, mert szombaton ramaty volt az idő, bár a szervezőktől tudom, hogy nagyon sokan kilátogattak és ki is tartottak, főleg a Gold tribünön, ami jelezte, hogy nem volt kutya a látvány. De már vártam a vasárnapot és nálamnál jobban várta András fiam, aki péntek óta versenyautókkal kelt és feküdt. Mondjuk ez elég sűrűn előfordul nála, de most hatványozottan értésemre adta, hogy oda menni fogunk. És mentünk is, örömmel, mert rosszat ott nem tanul, maximum megijed eleinte a hirtelen felugató versenymotor-hangtól, de baja nem lesz.

Mire kiértünk a ringre, láttam, hogy nem csak én gondoltam úgy, hogy a verőfényes vasárnap ideális egy apás programhoz, hanem több tucat sorstársam is, ezennel üdvözlöm őket és a tényt, hogy a gyermeket nem egy 2x2-es ketrecben hagyják vasárnap délután a tévé előtt ülve, nyakig pakolva játékokkal.

Tömeg volt, jó ezt látni, hogy a Forma-1-en kívül is van élet. Sőt! A rendezvényszervezésben van némi tapasztalatom, ezért kicsit más szemmel is néztem szét, már amennyire szét lehetett egy kézben a fiammal (hogy lásson is valamit), másikban a Nikonnal. Az biztos, hogy a helykihasználás maximális volt és egész ügyes, egyedül a Gold tribün mögött megjelent kiállítókat hoztam volna beljebb, de nyilván ők nem Renault-érdekeltség, ezért kerültek oda. VIP-nyerteseink és vendégeink is dicsérték a cateringet, szerintem is teljesen rendben volt, külön plusz pont jár azért, hogy a fagyit nem csak tölcsérbe, hanem kis papírpohárba is töltötték, ha kellett.

A paddockban - ahogy az ilyenkor lenni szokott - csillió versenykamion- és ponyvagarázs, a versenytechnikából sokkal-sokkal többet láthattak a kilátogatók, mint egy Forma-1-hétvégén és ez a jó, mert a formaautó-felépítése és technikája sokban hasonlít, maximum a lépték más. Egy-egy ilyen Formula Renault 2.0 vagy pláne a 3.5 már van olyan komplex dolog, hogy laptopos mérnökök futkossanak köröttük és olyan tempót mennek, hogy aki nem látott ilyet élőben, az egyszerűen nincs képben. És a középmotoros, 3.5 literes Mégane-ok sem különbek. Mondjuk a versenyportban már kicsit is járatosak láthatták, hogy elég komoly nevek versenyeznek egymással már ezen a szinten is (pl. DAMS, Lotus, Strakka, Pons) súlyos eurómilliókkal.

Ennyi elég is lett volna, de ki kell emelnem még valamit: a hazai szpíker-felhozatal nem túl erős, szerencsére Lantos Andrist - az Eurosport szakkomentátor és Totalcarmagazine.com-szerző - ott volt a szeren és tudta is, miről beszél, képeb volt a bajnoksággal, jó választás volt. A versenykamionok szombati bemutatója elmaradt, cserébe vasárnap mindenki ereiben megfagyasztották a vért, amikor megmutatták, mit tud a fixre zárt hátsó tengely és a több, mint 5000 Newtonéter a célegyenesben. Megcsúsztatni nem nehéz, na de ilyen kontrolláltan végigtolni egyik oldalról a másikra csúsztatva (manjizva) az egész egyenest, na oda ember kell, nem kisgatya, látványos és szép volt.

Ahogy egész érdekes volt a Renaultsport akrobata-csapat bemutatója is, bár nem volt egyértelmű, hogy a nagyon mókás Forma-1 dizájnos villany Twizy lerohadt-e az első percben vagy szándékosan állt félre a fűbe a többezer néző előtt. De talán jobb is, hogy kimaradt, így egy egész dinamikus programot nyomtak a fiúk, rengeteg gumifüsttel.

Működött a Totalcar fotólabor is, a képek hamarosan kikerülnek a Totalcar Facebook-oldalra, remek volt a Renault-tárlatvezetés is, az Alpine csodás autókat hozott népnevelő célzattal és persze a tűzoltóautók fontossága vetekedett a formaautókéval.

Miközben bekóboroltuk az egész területet Race controltól-tűzoltóautóig, összefutottam Sipos úrral. Sipos - ez a jámbor és jószívű lélek - valójában egy igazi véreb és kitágult pupillákkal a szemgödreiben nézett valahová a hátam mögé, kezében csőre töltött kamerával, hogy márpedig most ő bekamerázza Ragnottit és forgat. Nem mertem az útjába állni, csak annyit tudok, hogy végül sikerrel járt és még a pályán kívül is malackodott neki az öreg róka egy kicsit. Már vágják a videót, jó lesz.

És jó volt nekünk is, a Formula Renault 3.5 már egy járműdinamikai utópia, ezek a gyerekek/srácok annyira más dimenzióban mozognak 500+ lóerős formaautóikkal, hogy az a hétköznapi autósnak már felfoghatatlan. És nem finomkodnak egymással. Aki ebből a mezőnyből képes kitűnni, az a tehetségek között is a legnagyobb tehetség, biztos vagyok benne, hogy a Magnussen és a Da Costa neveket látjuk még Forma-1-es eredménykijelzőn.

Összesítve? Szerintem senki nem csalódott, aki kilátogatott, pláne, hogy nulla forintért is olyat látott, amit ingyen ritkán. Mi elégedetten értünk haza, az szent. És valahol ez a lényeg.