Az old-youngtimeres őszi vívódásai

Utoljára tizenhárom hónappal ezelőtt írtam a felújított Bmw 518i-ről. Emlékszem, akkor szakadt rólam a víz, hőség volt, durva a nyár. Most itt ülök pulcsiban. Nem csak egy év telt el tehát, hanem egy évszak is hozzá. Öt évszakkal ezelőtt írtam a BMW-ről. És ezalatt mindössze háromszor vettem elő. Időrendben: először a Sokadalomra, másodszor a Belsőség találkozóra menet, utoljára pedig a Totalcar Trackday volt a kirándulás célja. Egyből dobozszállítással kezdte, hiszen nem szobor. Ebből lettek a szép kis Trackday pólók a regisztráltaknak. Egyébként az autó letámasztva pihen, enni nem kér, dolga nincsen, és működik.

A tavaszra tervezett végső-végső-végső-végső befejezést anyagi okok miatt elhalasztottam. Nagy dolgokra már nem kell gondolni: kell előre két nagy lengőkar, mert a gömbfeje az összerakás óta kotyog. Szükségem van egy motortérmatrica legyártatásra minta alapján. Kiesett két csavar: az egyik az anyósülés sínjéből, a másik a vezetőoldali ajtó kapaszkodójából. Maximalizmus on: be lehetne kötni a menet közben beszerzett RDS-es, gyári rádiót, meg szerezni egy antennát. Kazettás. Ja, és a zöld üvegek, amiket beszereztem még tavaly, és azóta Viktor bácsi a szuterénjében tárolja nekem. Az 518i felirat lesz az utolsó. Ezeket terveztem tavaszra. Úgy gondoltam, hogy a kocsi tökéletes állapotba kerülése után járok vele néhanapján, de az élet keresztülhúzta a számításokat, jelesül, hogy biciklivel közlekedek, ahová csak lehet.

Néha persze szoktam látni a BMW-t, például amikor valamiért felmegyek a parkolóházba, ha Égéstér van, az Infó Rádióba vagy a Portfólióba kell átmenni valamiért. De a legjobb és legkényelmesebb, a képeket nézegetni róla. Igenám, de amióta elkészült, nem készültek rendes fotográfiák, mert a felújítás része volt, hogy meg kellett válnom a fényképezőmtől, az objektívjeimtől, akit meg megkértem, elszabotálta. Nem voltak róla képek. Eddig.

Most a Hungaroringen, a Totalcar Trackday alkalmával a Motulosok szépen letakarították róla az éves garázsport, és kiállították cégérnek, hátha a többi autós is kedvet kap. Csillogott villogott. A többszörös ünneplés alkalmából Rézmányi Balázs elvitte egy körre, hogy lefotózza. Tessék nézegetni a galériáját, én is ezt teszem, ha kedvem támad BMW-zni.

Így telt el ez az év, és így kerültem például abba a fura szituációba, hogy kétszeri autótulajdonosként (a másik egy 190E 1.8) vonattal mentem nyaralni. Marhavagonban, biciklivel. És jobb volt így. Így aztán a kis BMW ki se mozdult a helyéről azon a pár egészségügyi sétán túl, amit előírt neki az orvos. Pedig annyira szerettem volna elkészíteni ennek a képnek a párját.

De ez lett belőle. Minden ugyanaz, csak a gyerekek nőnek, az autók fogynak.

Egyszer aztán, a háztartásunk exceljét böngészgetve arra lettem figyelmes, hogy a mercibe hat hete nem kellett tankolni, mert nem fogyott ki. A BMW, mint költséghely az idei excelbe már be se került. Már elkezd összeállni a kép? A BMW-t nem használom, mert túl szép. A Mercit nem használom, mert biciklivel járok.

Hogy mik a tervek a BMW-vel? Nem tudom. Egyelőre nekem nincs útban. Majd néha talán előveszem, de lehet, inkább odabízom valaki olyanra, aki használná is. Nézegetni ugyanis a léghűtéses 911 való, az 518i-vel menni kell, mert mai mércéves is gazdaságos, olcsó fenntartani, és már eléggé ritka madár. Ez a konkrét darab pedig jól is néz ki. Talán kiviszem Mannheimbe, Siposúr ezzel nyaggat hetek óta. Azt mondja ott biztosan akadna rá vevő. Úgyis jön a tél, csak állna megint a parkolóban.

Mit tegyek? Tartsam még, vagy adjam el?