Leszel a Júliám?
Szia! Ne haragudj, ez nem az erősségem, és hát kicsit zavarban is vagyok. De azért szeretnék valamit kérdezni! Húú, nem kertelek tovább, inkább kimondom: eljössz velem moziba? Tudom, még annyira nem ismerjük egymást. Igazából egyáltalán nem. Tudom, ez a mozi-dolog akár klisének is tűnhet. Az is. De ez nem egy plázamozi.
Igen, bűnös vagyok, szeretem az autókat. Szeretem a régi dolgokat...és szeretem a mozit. Ezért gondoltam, ha talán kíváncsi vagy rám, akkor szeretnék mutatni egy picit a világból ahol én élek. Nem akármilyen moziba vinnélek. Ez...uhm...egy autósmozi. Persze, megértem ha nem akarsz jönni, hisz alig ismersz.
De tudod, ez nem akármilyen autósmozi. Ez egy közösségi élmény. Azok a totalcaros gyerekek szervezik, a Fővárosi Autópiacon. Említetted, hogy néha szoktad olvasni a magazinjukat. Tudod, én voltam már ilyen autósmozin náluk. Egyedül mentem, de nem voltam magányos. Mindig van egy-két szép, öreg autó. A film előtt ismeretlenek beszélgetnek úgy, mint régi barátok szoktak. Meg a totalcaros gyerekek is ott vannak mindig.
Hogy mi lesz a film? Bevallom olyan, amit a plázákban már nem látsz. Alfa Rómeó és Júlia a címe. Igen, én is megmosolygtam, kicsit furán hangzik. Tudod, ez egy régi, magyar film. Még fekete-fehér. Azoknak olyan kellemes hangulata van. Hogy miről szól? Hát, pironkodva vallom be, de ez egy romantikus vígjáték. Nem tudom, első randevún milyen filmre illik vinni egy lányt, meg hát ez is biztosan közhely, ne haragudj! Nem biztos, hogy ezt kellett volna mondanom, de én arra gondoltam, hogy ez igazából egy randevú volna, eljössz?
Kérlek gyere, ha másért nem, hát a film miatt! Tudod, Ruttkai Éva meg Latinovits Zoltán a két főszereplő. Őket nagyon szeretem. A film arról szól, hogy...biztos elmondjam? Vagy nem érdekel? Megértem, ha nem, de szerintem élveznéd. Ez nem olyan romantikus vígjáték, mint azok az amerikai filmek a plázákban. Ez...ez más, ez magyar és fekete-fehér...ne haragudj, ezt mondtam már, csak kicsit zavarban vagyok...igazából nagyon, mert nem szoktam ilyet kérni, de annyira örülnék, ha eljönnél velem autósmoziba...beszélek itt össze-vissza!
Szóval a film valamikor a hatvanas években játszódik. Két fiatal között elcsattan egy csók, aztán sokáig nem látják egymást. Aztán a fiatalembernek balesete lesz, és véletlenül pont a lány, aki igazából orvos...szóval pont ő fogja kezelni, és hát egymásba szeretnek. Én nagyon örülnék, ha eljönnél velem, ígérem, ez más, mint a plázás mozik.
Már a büfé is más. Nekem valahogy mindig elmegy a kedvem a pattogatott kukoricától a plázákban, mikor látom ahogy nagy zsákokban húzzák a raktártól a büféig. De az autósmoziban más! Tudod, itt az orrunk előtt csinálják. Friss és forró és sós és vajas...ó, igazán mesés, biztosan ízlene neked. De van ám a büfében más is. Ha már nagyon terhes lennék, akkor van zsíros kenyér lilahagymával...és hát tudod, akkor mondhatod, hogy...áh, mindegy, ez nem lett volna vicces.
De lesz talán forró tea is, és hát ugye azért már picit hidegebbek az éjszakák. De most épp működik a fűtés a kocsiban, meg hozok pokrócot is...de ha úgy érzed, és szeretnéd, nagyon szívesen átölellek...ne haragudj, miket beszélek már megint, csak olyan izgatott vagyok, nagyon szeretném, ha tényleg eljönnél velem.
Úgy gondoltam, fél nyolcra odamehetnénk, akkor nyitják a kaput, és akkor jó helyen le tudunk parkolni, és akkor még tudunk ott, az autók között egy kicsit sétálni, beszélgetni. Nem, jegyet nem kell foglalni, elég ha ott megveszem. Igen, természetesen én szeretném venni a jegyeket. Ne, kérlek ne kérdezd meg, tudom, hogy sokat változott a világ, de engedd meg nekem, hogy ezt az estét én adjam neked, olyan boldoggá tennél! Tehát eljössz? Csak ha elmondom, mennyi a jegy? Mert a következőre te szeretnél elvinni...khmm...ne haragudj, csak félrenyeltem picit...khmm...örömmel elmegyek veled a következőre is...de az már csak jövőre lesz....ez az utolsó idén...na jó, a mozijegy ára 1600 forint, és tudom, hogy megéri, mert ez egy autósmozi, jó társasággal, jó filmmel, finom kukoricával, de igazából azért, mert Veled mehetek oda!
Akkor pénteken, fél nyolckor, ugye?
