A BMW-nél a NineT bemutatásának napján nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy minden figyelem a márkára összpontosuljon. Már a müncheni reptéren beültettek minket egy limitált szériás, V12-es 7-esbe, amellyel csendesen suhantunk a múzeumig. Sofőrünk egyébként diákmunkában furikázik luxusautókkal, általában az országon belül, máskor viszont akár Monacóig is - amikor megkérdeztem, szereti-e a munkáját, csak egy széles mosollyal válaszolt.
Út közben aztán megtudtam, hogy egyáltalán nem elfogult a BMW-vel, civilben például Mercedest vezet - igaz, ha végez a műszaki egyetemen, a legújabb hármasra váltana. Németországban érezhető a hazai autóiparba vetett bizalom, de nemcsak hazaszeretetből választanak német márkákat: az autósiskolákban túlnyomórészt ezekkel oktatnak, így ezt szokják meg, ez a természetes. És persze ha valaki angol, esetleg francia autót vesz, döntését igen komoly érvekkel kell tudnia alátámasztani a baráti körben.
A múzeumhoz érkezve látjuk, hogy már nagy a készülődés, vörös szőnyegen terelnek minket az M1 Caféba, nehogy véletlenül idő előtt bepillantsunk a NineT-t takaró lepel alá. A kávézó bejáratánál BMW-maketteket és egyéb apróságokat rejtő vitrin áll, és még a mosdó üvegajtajába is motorkerékpárt gravíroztak - bármerre nézünk, itt tényleg minden a bajor márkáról szól. A sajtótájékoztató és az ünnepi bemutató után sajnos nem mindenkinek jutott ideje a múzeumi körsétára, egy-egy terembe viszont beszökhettünk: az i8-tanulmány mellett Isettát, és egy gyönyörű 2002ti-t is láttunk, mielőtt ránk szóltak, egy percünk van elkészülni, és irány a BMW Welt.
Ez tulajdonképpen egy élményközpont, amelyet nem is olyan rég, 2007 őszén adtak át. Már a bejáratnál kisiskolások próbálják lerángatni egymást a kiállított motorok nyergéből, bent pedig a legtöbb jelenlegi BMW-modellbe beülhetnek, vagy akár matt fényezést tapogathatnak addig, míg annak minden négyzetcentiméterét ujjlenyomatok nem borítják. A múzeum és a Welt közt érezhető a kontraszt, míg előbbi inkább csendes, visszafogott, és elsősorban a múltra koncentrál, addig utóbbi a legújabb fejlesztésekről, a modern technikáról szól - ezzel van összhangban maga az épület is, ahol interaktív formában ismerkedhetünk meg a márka jelenével.
A BMW-csoporthoz tartozó Minikbe és Rolls-Royce-okba is belebotlunk, az emeleten azonban szinte minden a terepmotorozásról szól. A bajorok roppant büszkék az endurós sikerekre, holott a hetvenes évek végéig kevésbé foglalkoztatta őket ez a terület - változást Peres László hozott. Mára pedig már ott tartunk, hogy egyik legsikeresebb modelljük az R 1200 GS, vagyis egy túraenduró, melynek nemcsak a jelenlegi palettán van kitüntetett szerepe, de a BMW történetében is mérföldkőnek tartják.
A BMW endurók atyja
A bajor gyártó tesztrészlegénél dolgozó Peres László saját építésű, nyolcszáz köbcentis motorjával állt rajthoz cross country versenyeken, 1978-ban pedig második helyen végzett a német bajnokságban. Ez a siker csak a kezdet volt, a következő évben a BMW már gyári csapatot is indított. Az eredmények azt igazolták, hogy lehet jövője egy nagy hengerűrtartalmú, utcán és terepen egyaránt használható modellnek, a piac pedig befogadónak bizonyult. 1980-ban mutatták be az R 80 G/S-t, melynek típusjelzése (G: Gelände, terep; S: Strasse, utca) is utal a felhasználási területekre. Innen indult a BMW túraenduróinak sikertörténete, ma pedig már éppen egy ilyen gép, az R 1200 GS számít a bajorok egyik legnépszerűbb modelljének.
A BMW Weltben több tucatnyi, új tulajdonosra váró BMW-t tárolnak - a tűzveszély kizárásával-, és külön kérésre át is vehetők itt az autók, illetve motorok. A tengerentúlról is sokan utaznak ide csak azért, hogy igénybe vegyék ezt az egyébként feláras szolgáltatást. Persze az átvétel miatt érkezők csak töredékét teszik ki a BMW Welt látogatóinak: a belépés ingyenes, a gyerekek és a szülők is megtalálják azt, ami számukra érdekes. A múzeumhoz pedig mindössze egy gyalogoshídon kell átsétálni - az ottani, 9 eurós belépő sem mondható drágának.
Egyszóval igen okosan megcsinálták ezt a BMW-nél: amíg a reptérről a Welthez érünk, szinte semmilyen más inger nem ér bennünket - leszámítva a futballrajongóknak ismerős Allianz Arenát, a város két csapatának stadionját -, mikor pedig belépünk, szinte arculcsap a BMW-érzés. Nyilván elfogult vagyok, de ez olyasmi, amit legalább egyszer mindenkinek érdemes megtapasztalni, aki érdeklődik a klasszikus autók és motorok iránt, vagy esetleg a bajor gyártó jelenlegi modelljeit kedveli.
