Nem is tudom, valójában pontosan mikor került sor erre a beszélgetésre, amely végül itt kötött ki, ezen a blogon. Valószínűleg azért, mert úgy gondoltam, hogy mindenképpen érdekes és tanulságos, bátran leközölhető lett volna a sok bulvárszar mellett máshol is, de végül nem így lett, amit egy kicsit talán bánok is. Viszont semmiképpen nem szerettem volna, ha kárba vész, vagy nincs letéve az Internet kellős közepébe, hogy alkalomadtán ráakadjon az is, akit inkább érdekelnek a komoly dolgok, mint a keresztben csúszó vagy körrekordot döntő Lamborghinik.
Egyszerűen csak ott ültünk a szertárban és rádöbbentünk, hogy ennek a munkának is vége van úgy, hogy közben sosem ültünk le egymással beszélgetni úgy, mint újságíró az interjúalannyal, pedig ez az ember ennek az országnak mindenképpen egy olyan rétegéhez tartozik, akik tesznek valamit azért, hogy ne a Balaton vizébe szakadt Hummer és a 8:1 jusson egy külföldinek eszébe akkor, ha Magyarországról van szó.
Diákok százai (ha nem ezrei) formálódtak két lapátkeze alatt és szerintem többségük szívesen gondol vissza Károlyra, akinek bizony nagy igaza van abban, hogy az oktatásban nem szabadna háttérbe szorulni a természettudománynak és talán mai társadalmunk rákfenéje is ez. Hiszen ahol nincs tudomány, ahol nincs eléggé kisúlyozva, ott előbb-utóbb baj lesz. És talán igaza is van. Ez nem egy vicces poszt és nem egy buta ember.
Talán érdemes lenne meghallgatni. Köszönjük a figyelmet.
