Megint béemvés lettem

Az ember életét sok dolog befolyásolja. Lát egy égi jelenést, túlél egy katasztrófát, esetleg szerelmes lesz. Minden mindenre hatással van, aztán ezek együttesen alakítják ki a dolgok menetét.

TC autóflotta szinten nekem két dolog volt hatással a döntéseimre. Az egyik, hogy cégautó fronton bekövetkezett változás miatt nem kell saját családi autót tartanom, biztosítást fizetni, garázst biztosítani neki. Ez óriási könnyebbség. A másik, talán még nagyobb hatás a Totalcar Track Day a Hungaroringen, illetve a Faluvégi Farolás a Kakucsringen.

Már tavaly az első Totalcar Track Day-en elindult valami mocorgás a fejemben, de akkor nem olyanok voltak a körülmények, hogy érdemben léphessek.
Vettem egy W124-es kombit, de csak szűk egy évig és alig 20 ezer kilométerig volt nálam. Írhatnám, hogy a barátom elkönyörögte, és igaz is lenne, de nem ez volt a fő motiváció, más mozgatott már belülről.

Egy hobbi pályaautó. Egy olyan gép, ami nem annyira érzékeny, mint a Bogárhátú, de legalább annyi tuninglehetőség van benne.

Szerencsés vagyok, hogy megtehettem, hogy tartok még egy hobbiautót, de ez nem csak hobbi. Tanulni szeretnék, tapasztalatokat gyűjteni, mert az élet iskolája, - ahol soha nincs szünidő - a műhelyben, a pályán és a tuningnál kezdődik. Egy közlekedés mérnöki diploma önmagában majdnem semmi ahhoz képest, amit az ember meg tud tanulni pár intenzív, érdeklődéstől motivált év alatt a műhelyben, a pályán és esetleg a kavicságyban.
Hosszan tervezgettem, hogy mi legyen az alap és mire kell. A profi versenyzés nagyon sok pénzbe kerül, az távol kerül ezért tőlem, tehát inkább olyan autó kell, amivel élvezni tudok egy pályanapot és esetleg amatőr szlalomban is el tudok indulni.

Bár jól tuningolhatók, de nem szeretem a turbó motorokat, és leginkább hátsókerék-hajtású autó kellene. Kezdtek szűkülni a lehetőségek. További nyomás volt, hogy nagyon sok új autó már felső középosztályban is négyhengeres motorokkal jön, feltöltővel. Alig van könnyű, hathengeres autó.

Beugrott a régi E21-esem, hathengeres motorral, mennyire szerettem azt az M20-as motort. Aki már párszor beleforgatta a leszabályozásba, az tudja miről beszélek. A soros hatosnak nincs párja. Vegyük észre, már alig van hathengeres autó a középosztályban. Kompaktban meg pláne nincs. Egy korszak lezárult. Hoppá, kompakt, azaz Compact. BMW E36 Compact!

Hátul az E30-as egyszerű és nagyszerű futóműve, elöl az M52-es relatíve könnyű, szimpla Vanos-os hathengeres, nincs nagy túlnyúlás, bevált technika. BMW 323ti a megoldás!

Telefon ide-oda, internet böngészés, rátalálás. Utánakérdezés, tulajdonos felhívás, megbizonyosodás. Megnézés, kipróbálás, gondolkodás. Kalkulálás, mi lenne jobb. Semmi, ez jó lesz. Elhatározás, megvásárlás. Ez nagyjából másfél hét története, körülbelül öt álmatlan éjszakával és negyven telefonhívással barátoknak, szerelőknek és a tulajdonosnak.

Az autót már úgy vettem meg, hogy be volt nevezve a Faluvégi Farolásra a Kakucsringre és pár pályanapra felkészítő átalakítás már eleve rajta van, mint nagy fékek, M3-as olajhűtő, nagy hűtő és 3D toronycsapágyak. Nagyházas sperr van alatta, nagyon rövid végáttétellel.

A Kakucs-ringi eseménykor annyira friss volt az autó nálam, hogy még utcán is alig mentem vele, hiszen előző nap hoztam el. Ez részben magyarázatul szolgál a pályán történő szerencsétlenkedéseimre, pörgésre, forgásra. A difi rövid, a motor erős a sperr meg kemény. Jól jön ki a kanyarból, kettesben még elúszik a segge, eszméletlen jó volt vele menni. Sajnos az alászerelt gewinde futómű sem a csúcsok csúcsa, mintha a saját gátlója nem fogná meg rendesen. Egyelőre nem volt közöm az autóhoz, vitt, amerre állt az eleje, de nagyon élveztem és ez a lényeg, ezért vettem.

Még van pár nyitott kérdés vele kapcsolatban, még az is felmerült, hogy MNASZ gépkönyvet kap és sportrendszámot. Van min agyalni, van mit szerelgetni és van lendület is. Ezek együtt pedig mindig hoznak valami érdekeset, majd beszámolok róla.