A miénk a legnagyobb, az biztos

2013.11.29. 16:00
42 hozzászólás

Sosem gondoltam volna, hogy a forgatás nélküli talajlazító eljárásokhoz bármi közöm lesz, de érkezett hozzánk egy különleges ajándék. Mindez egy félmondatból indult, ami az Égéstérben hangzott el. De ne menjünk a dolgok elébe.

Először is nézzük a mezőgazdasági vonulatot. Magyarországon nagy hagyományai vannak a tradicionális földművelésnek, vagyis annak, hogy ősszel, a betakarítás után jól felszántják a földet. Ennek vannak hatalmas előnyei, de mint egy remek tanulmányban olvastam, akad hátránya is. Például sokat kell tankolni a traktorba, mert a földet a szántás meg is forgatja, jó mélyen és ez nem kis meló, pláne, ha nedves a föld. Aztán meg kiszárad, és nem biztos, hogy az elpárolgott rengeteg nedvesség pótlódik egy szárazabb télen.

A legdurvábbat még nem is említettem: ezzel felbolygatjuk a földigiliszták életterét. Belegondolni is borzasztó, mi lenne, ha ön arra ébredne egy szép napon, hogy a lakása fejre állt? És esetleg a szomszédját kettényiszálva találja. Komolyra fordítva a szót, tényleg nem előnyös kitolni a gilisztákkal, mert ők a legjobb talajjavítók, olyanok, mint egy földben élő boci, megeszik a füvet és kikakilják, mintegy önkéntesen és adekvát módon trágyázva a földet. Erre egy bocit azért elég nehéz lenne rávenni.

Itt jönnek képbe az úgynevezett forgatás nélküli talajművelési eljárások, mint például a tárcsázás. Ennek jóval kisebb az energiaigénye, és számomra is meghökkentő módon (több év átlagát tekintve) alig kisebb terméshozammal lehet így kukoricát termelni, miközben jóval kevesebb gázolaj megy el. Továbbá az évek során jóval nagyobb marad a talaj nedvességtartalma, mintha mindig jól fel-mélyszántották volna.

Na de mit csinál a paraszt a tárcsával, miután a feloszlott téesz gépparkjából hazavisz egyet? Mit csinálna: húst süt rajta.

Nem tudom, mióta divat a tárcsázás, én úgy tíz éve láttam először ilyet, és nem túlzottan vidéken, hanem itt Budapest közelében: egykori kollégám, Szabó-Jilek Ádám tartott tárcsabulit a mogyoródi Kukuk-hegyen. Neg nem tudtam, mi a franc lesz, füvesíteni akar az udvaron, vagy átáll kukoricára. Hát nem, remek grillhúsok sültek.

A tárcsa óriási előnye például a ráccsal szemben, hogy a zsír nem csorog rá a tűzre, hanem összegyűlik a tárcsa közepén. Aki akar, sütheti szárazabban vagy zsírosabban a husit, a szélén vagy a közepéhez közelebb. Aztán meg a végén lehet kiönteni a több deci zsírt.

Mi is ilyen célokra használtuk a tárcsát a legutóbbi Belsőség Találkozón, Hegyhátszentjakabon. Aztán másnap, a gyógyreggeli elkészítésére is a tárcsát szemeltük ki. Ez egy többórás projekt volt, megsütöttünk pár tálca tojást kolbászos rántottának. Szóba is került ez az Égéstér valahanyadik adásában, és én itt elejtettem egy félmondatot: kicsi volt a tárcsa, mert egyszerre csak 45 tojásból tudtunk rántottát sütni.

DSC 1921
Készül a 45 tojásos rántotta-alátét

Aztán eltelt pár hónap, és furcsa küldeményt kaptunk az Arany Háromszög egyik sarkából, Kecelről. A feladó Rákóczi Pétertől zsugorfóliában kaptunk:
- egy felnit
- egy rudat
- egy kerek gázégőnek tűnő valamit, gumicsővel
- és egy hatalmas, másik kerek izét, rozsdamentes acélból.

DSC04199
Íme a csomag, zsugorfóliában

Döbbenten álltunk, és még döbbentebben cipeltük fel a cuccot. Aztán leesett, hogy ez egy tárcsa. Illetve egy sütögető tárcsa, deluxe kivitelben, porfestett GM felni alappal, egyedi kivitelezésben. És kérem, az a tárcsa nem forgatta soha a tehéntrágyát a termőföldbe, ez biztos. Péter ugyanis úgy tűnik, maga alkotta a tárcsát, rozsdamentes acéllemezből és ahogy Bandi mondaná, könnyfakasztóan jó minőségben.

DSC04202
És így néz ki összeszerelve

És akkor a legjobbat még nem is mondtam: állítható magasságú a gázégő.

tarcsa.gif
Állítható!

Egy dologban most már biztos vagyok: nincs még egy paraszt (=földműves), aki ennél nagyobb tárcsalevélen sütögethetné a húsokat, mert mint a témában utazó, mosonmagyaróvári Kühne cég gyártmányfejlesztési osztályától megtudtam, a legdurvább nehéz tárcsaboronák tárcsalevelei (hivatalosan ez a neve) sem szoktak nagyobbak lenni 710 milliméteresnél, amit viszont Péter domborított nekünk, annak 880 mm az átmérője. Azaz 88 centi.Vajon hány tojás sülhetne ezen? Én úgy százhúsz és százötven közötti számra tippelek.

tarcsa1

Ejha. Köszönjük! Egyelőre még nem tudtuk bevetni, bár felmerült az ötlet, hogy avassuk fel a parkolóházunk legfelső, nyitott szintjén, ám ennek az üzemeltető nem biztos, hogy örülne. Mindegy, ha máskor nem, legkésőbb a 2014-es Belsőség Találkozón biztosan használni fogjuk, ahová Pétert díszvendégként várjuk. És talán megkapjuk a választ arra a kérdésre is, hogy vajon miért van a talpként funkcionáló felniben szelep?!

DSC04207
SZELEP!