Ben, cégünk üzletfejlesztési igazgatója. Brit srác, de négy éve Indiában él. Elég kevés elvárása van az élettel kapcsolatban, ez meglátszik a kocsiján is, amit Babu, az alkalmi sofőrje használt taxiként korábban. Ben azért vette ezt az autót, mert amikor jött haza a mulatozásból motorral, rendszeresen az árokban vagy a kórházban kötött ki, kellett valami biztonságosabb jármű, ami komolyabb védelmet ad. Az Omni hozza egy robogó kényelmét és menettulajdonságait, árban is pariban vannak. Így most már csak a lemez hajlik, nem Ben térde rossz irányban. A közlekedési morál Goán már csak ilyen. Amikor megállítottak a rendőrök minket és semmi papír nem volt nálunk, akkor pénz helyett két sört kértek. Hideget, mert szomjasak.
A Maruti Omni tökéletes városi autó azoknak, akiknek 20 centivel rövidebb a lábuk, mint nekem és nem félnek a haláltól. Vagyis ezért imádják Indiában. 1984 óta gyártják napjainkig, a Suzuki Cherry hetedik generációjának adoptálásával kezdődött a termelés. Rengeteg fut belőle mentőautó kialakításban, itt is fontos a rövidlábú beteg állomány. Versenyautókat idéz a felépítése, a motor középen dohog, hátul hajt a kerék.
A Maruti 800-ból átemelt, háromhengeres motor 37 lóerőt ad le és 6-7 liter benzint kér 100 kilométerenként. Négysebességes a váltó, 12 collos kerekeken gurul, akárcsak az alapot adó Maruti 800. Extrák terén sem domborít, a listában olyan dolgok szerepelnek, mint a háromállású belső világítás, szakaszos ablaktörlő és kétszínű kárpitozás. A kétoldali tolóajtó nagy kincs, melegben rendszeresen elhúzva járunk vele. Holi fesztiválkor nagyon jól jött, mert három irányban tudtuk dobálni a festékes-vízzel töltött bombáinkat. Aztán keresgéltük a bal tolóajtót, mert valahol elhagytuk, másnap meg is lett. A szellőzése komoly mérnöki mutatvány. Mivel a frontlemez a lábunktól néhány centire van, a fényszóró keret mellett beszivárgó levegőt irányíthatjuk a lábfejünkre vagy a térdünkre. Ben Omnija már injektoros, nem kell bohóckodni a szivatóval a reggeli húszfokos melegben. Fűtés nincs, minek lenne.
Mivel korábban taxi volt, vissza kellett alakítani személyautóvá. Jól látszik, hogy csak le van matricázva a sárga taxirendszám és rá van ragasztva az új. Itt éhen halna a Plakett Kft. Gondoltam lefotózom a forgalmit, megkérdeztem Bent, hogy hol van. A kesztyűtartóban, mondta. Áttúrtam mindent, de nem találtam. Ben reakciója a felvetett problémára csak annyi volt, hogy: hmmm. Akkor nincs a kesztyűtartóban. Ennyivel le is rendezte. Talán ’98-ban készülhetett a minibusz, de nincsenek pontos adatok. Nem tudjuk, van-e rajta vizsga, hogy áll a biztosítással, de rajtam kívül ez senkit sem érdekelt az elmúlt években. Az ablakok négy hónapja le vannak húzva, majd júniusban felhúzza, ha jön a monszun.
A karosszéria elhervadt egy kicsit. A párás monszun gerjesztette étvágy nem kímélte a bódét. Komoly folytonossági hiányok vannak mindenhol, de láthatóan ez csak engem aggaszt. A hátsó ajtó gravitációzáras, azaz libeg, lifeg, becsukni sem lehet. Ez egy tolatás közbeni árokba esés következménye. A javítás szükségessége fel sem merült.
Vezetési élmény tekintetében nehéz jelzőket találni. A vezetési pozíció az én esetemben átmenet a görnyedt gorilla és a kérdőjel között, de kisebb emberek nem mutatnak rosszul a kormány mögött. Elindul, megáll és kanyarodik. A menetkomfort megint csak nehezen leírható dolog. Goán, a monszun miatt kiveszik az alsó kárpitokat az autókból, az Omniban is a csupasz fémen taposunk. Zörög, zakatol, sír a kocsi, így a mechanika szerelmesinek komolyzene minden megtett kilométer.
Irigylem Bent a stresszmentes autótartásért és hogy 20 centivel rövidebb a lába. Az autó egy eszköz: beleül és megy. Meglepő, hogy ezt még nagyon sokáig tudja hozni ez a Maruti, amit nálunk már a bontó sem venne be. Ha egyszer Ben végleg elhagyja valamelyik tolóajtót, már látom is lelki szemeimmel, ahogy fóliával fedi be a hiányt. De csakis a monszunban.
