Már elég ideje van a családban a Balenónk ahhoz, hogy kijelentsem: nem egy különleges darab. Még ha elvonatkoztatunk élemedett korától, akkor sem. Akkor sem tartozott az élmezőnybe, mikor új volt. Intő példa mondjuk beleülni egy vele egyidős Corollába, hogy érezzük. Ez pici nyers darab. De talán ez is a szerethető benne. Mondjuk, ha belegondolok, hogy egy bő évtized múlva már veterán lesz... de nem gondolok bele. Sosem lesz érték, ha mást nem, hát ezt megtanultam a Csikós mellett eltöltött évek során.
Azt is megtanultam már, hogyha egy Balenót megforgatunk még egy kis osztrák útszóró sóban, végképp kitolunk vele. Az osztrákok tényleg nagyon sóznak telente, és az öreg autó náluk rohad, nem is akárhogy.
Mire gondolok? Tavaly tavasszal, egy szép, napos szombaton megtankoltam, szokásom szerint, tele. Azon lehet vitatkozni, hogy mi a jobb, sokszor keveset vagy kevésszer sokat, de én jobb szeretek ritkán a kútra járni. Leállítottam a napon, majd nem sokkal később arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög belőle. Benzin.
Literre nem sok. Pár deci benziből is elég tisztességes benzintócsát lehet gyártani egy kocsi alá, és bevallom, kicsit féltem, hogy valaki pont most pont itt fog eldobni egy csikket. Alánéztem, és a betöltő cső engedte át a benzint. Gyorsan szóltam Hajninak, a feleségemnek, hogy most egy darabig ne tankolja tele, majd kiautóztam belőle ennyit, hogy már ne folyjon a csőből az anyag.
Aztán minden így maradt. Lakáseladás, -vásárlás, költözés, miegyéb, zűrös évünk volt. A Baleno ráadásul iszonyat torzítva mutatja a benzinszintet, 300 km után már a negatív zónában kószál a mutató, de még lazán elmegy még egyszer annyit. Mivel a kis, háromajtós Baleno is ugyanazt a tankot kapta, mint a nagymotoros, összkerekes kombi: 51 litereset.
Aztán ott volt a zörgő hangszóró, a komplett madarakat, faleveleket beszívó szellőzőrendszer, amely mindezt valahogy be is köpte az utastérbe, miután kisebb darabokra aprította. Ja, és mellesleg még mindig nem működött a hátsó ablakmosó, ami egy ferdehátú autón komoly kiszúrás. De hiába fenyegetőztem, a dolgok csak gyűltek.
Azt hiszem, így indul meg egy autó lefelé a lejtőn. Ezek olyan dolgok, amivel sosem megy az ember szerelőhöz – nem is éri meg -- csak napról napra jobban gyűlöli a kocsit. Hajni nem gyűlölte, de engem nagyon piszkáltak ezek a dolgok, de ha belegondoltam, hogy mindössze a jobb hátsó rész burkolópaneljeit nem kell lefejtenem az utastérben, könnyű szívvel halasztottam el a műtétsorozatot.
Mostanában úgy alakult, hogy többet járok Gödöllő felé, így kis kitérővel útba esik Balenós Laci is, akiről tudom: egyszer hirtelen felindultságból elhelyezett a padlásán egy komplett, háromajtós Balenót, alkatrészenként. Egyszer megkérdeztem hát, van-e neki benzin betöltő csöve, felszaladt, megnézte, volt. Aztán megkérdeztem, hogy nem rohad-e. Felszaladt, megnézte, rohadt. Hajaj. Na nem baj, azért beugrottam.
Az ilyen japán kocsiknak az szokott a baja lenni, hogy a betöltőnyílás körül rohad szét a cső, mivel feljut oda valahogy a latyak, és széteszi. Ahogy a Laci-félét is. A miénk viszont lent ment tropára, egészen pontosan olyan lett a fém, mint valami leveles tészta, és a rétegek között utat talált a csőben a benzin, ha felért idáig a szintje. De a Laciéból és az enyémből össze lehetne hozni egy jót, ha van egy ügyes lakatos. Vagy ha nem, az a fenti rész nincs is nagyon elrohadva, talán befoltozható. Mindenesetre Laci nekem adta ingyen, mert úgymond rossz az alkatrész.
Végül a közeli lakatos az utóbbi megoldást választotta, de ezt csak némi rábeszélés után, miután megkérdeztem, hogy ilyen gányolást vállal-e. A kettőből egyet verzióra határozottan nemet mondott, mert mi van, ha valami nem sikerül, oszt' rácsorog a benzin a kipufogóra, és leég a kocsi. Viszont ahol a fenti lyuk volt, ott sosem áll a benzin – ezzel végül meggyőztem. Miután a javított, lefestett csődarab bekerült a helyére, kéjes örömmel nyomtuk tele benzinnel a Suzukit.
Eztán következett az utastér szétborítása. Az ajtóhangszórók beugrottak a helyükre, viszonylag hamar, bár a bontottak, amelyekre számítottam, rosszak voltak. (Viszont megmaradt utánuk a beépítőkeret, amit ezennel felajánlok a Baleno-szcénának, viszont ezzel nem fér be az 55 milliméter magas hangszóró, csak a laposabb kivitel.) Így végül vettem újakat, amelyeket a Media Markt különleges garanciapolitikája miatt úgy építhettem be, hogy lélekben lemondtam a garanciáról.
Azt már tudtam, hogy a hátsó ablakmosó azért nem megy, mert valaki simán elvágta az ajtóba futó csövet, aminek valahol a C oszlopban volt a másik vége. Hogy pontosan hol, azt nem tudtam, csak annyit, hogy egy hátramenő kábelköteggel együtt eltűnik a küszöb elejénél. Kicsit durva, hogy a japánok az elektromos kábelekkel összekötegelve vezetik, bár a cső nem tűnik elöregedős fajtának, nem fogja zárlatolni a fél elektromos rendszert.
Ahhoz, hogy megtudjam, egyáltalán hol a vége, le kell szednem az utastér hátsó oldalsó burkolatát, de ehhez le kell szerelni a tetőoszlop burkolatát. Amit, hogy le tudjak szedni, le kell szerelni az első biztonsági övet. Majd hátrafelé haladva még a csomagtartó műanyag oldalfalát is szét kell borítani. Nem csoda, hogy ilyen nehezen szántam rá magam, most néztem, hogy az erről szóló poszt 2011 végi.
Végül meglett. A gyárban a csövet valahogy befűzték a C oszlop zárt részébe, el sem tudom képzelni, hogyan. Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy a Balenót úgy gyártották, hogy az ablakmosó rendszer köré hegesztették. Hamar beláttam, hogy ugyanoda soha nem fűzöm vissza, hanem szépen felvezettem a C oszlop műanyag burkolata alatt a tető megfelelő csücskéhez, ahol aztán egy lyukon át be tudtam bújtatni abba a lyukba, amelyen át hozzácsatlakoztatható az ajtó csővégéhez. Amúgy egy ilyen kis százforintos toldó beépítéséért rohadtul meg kell dolgozni, de végre mosható a hátsó ablak!
Viszont a szellőzőrendszerrel egyelőre nem boldogulok. A kocsiban nincs klíma, és vele együtt pollenszűrő sem, sőt, még egy durva szűrő sem. Ezért helet, hogy ennyire darabos a befújt levegő. Arra gondoltam, a beszívó nyílásra kendácsolok valamit. Csakhogy ez az ablaktörlő vályúból szív, de egy olyan szakaszról, ahová benyúlni sem lehet, mivel fémlemez van, a szélvédő alatti szellőzőnyílásoktól kicsit balra. Egyedül ezt a rácsot lehetne szűrővé alakítani, de az ablaktörlők tengelyei körül így is betalálna ez-az. Egyelőre nincs ötletem a megoldásra, mert abszolút hozzáférhetetlen a nyílás. Hacsak nem bentről közelítjük meg a dolgokat, de hát ahhoz meg a műszerfal alól kéne kibányászni a szellőzőrendszert. Addig is kiporszívóztam vályúból a faleveleket és minden más dolgot, ami a fákról bele tud hullani. Aztán majd pár év múlva erre is rászánom magamat.
