Ember és gép tökéletes szimbiózisát emlegetni mára talán kicsit elcsépeltnek hat. Látjuk a versenyzőket, akik a végletekig gyorsított mozdulatokkal terelik az autót homokon, aszfalton, és ki tudja még merre. Csodáljuk őket, főleg azért, mert annyira könnyednek hat az egész, hogy az ember szinte azt hiszi, hogy beül az autójába és ő is megcsinálja. Legtöbbünkből éppen csak versenytempóban levezetett kilométerek tízezrei hiányoznak.
Nincs ez másképp a bringával sem, rengetegszer kaptam magam azon, hogy egy videó után úgy éreztem, nekem is meglenne az az ugrató, és már indultam is az ásóért. A hegyoldal marad az örök szenvedély, viszont van valaki, akit talán minden downhillesnél jobban tisztelek. Nézzék csak:
Előfordulhat, hogy páran már hallották Danny MacAskill nevét, hiszen youtube-videói rendszeresen felszántják az internetet. Emberünk egy skót bicikliszerelő, legalábbis az volt, de 2009-ben, az első igazán sikeres videója után a hóna alá nyúlt a Red Bull. Ott pedig van pénz rendesen, így félévente megjelenik egy-egy videó, amely valahogy mindig kicsit látványosabb, és hihetetlenebb, mint az előző. Például a fenti, az Imaginate 18 hónapig készült, és nem találtam meg, hogy mi pénzt boríthattak bele, de simán elképzelhető, hogy kijönne belőle egy magyar játékfilm.
Pusztán csak a pénztől nem lesz ilyen a videó, kell még hozzá az ember is: Danny 17 éve gyakorol, belegondolni is rossz, hogy ennyi idő alatt hány bringát rendezett le. Saját bevallása szerint a legtöbb váz 3-4 hónap alatt megadja magát, a kínzást elnézve az a csoda, hogy nem hamarabb. Egy ilyen Inspired Skye elég egyedi követelményeknek kell, hogy megfeleljen: nincs teleszkóp, hiszen az csak elnyeli az elrugaszkodások erejét, viszont nagyon határozott fékek kellenek a kerekek blokkolásához. Fontos az adagolhatóság is, gondoljanak bele, hogy milyen finom mozdulatokkal tartja meg az egyensúlyt, miközben első keréken gurul hátrafelé. A kerekek sem huszonhat, hanem csak huszonnégy colosak, ettől még kompaktabb, és könnyebben kezelhető, talán részben emiatt tűnik úgy, mintha nem hajtaná, hanem viselné a biciklit. Olyan könnyedén forgatja, emelgeti, és dobálja, hogy minden alkalommal azt hiszem, hogy ha kimennék, és felülnék a sajátomra, akkor utánozni tudnám. Aztán felébredek.
A legutóbbi dobása a The Ridge című kisfilm, amelyet szintén a Red Bull feneketlen pénztárcájából forgattak. Kevés olyan zordságával együtt is csodálatos hely létezik a világon, mint a Cuillin hágó Skye szigetén. Maga Danny itt nőtt fel, így egyből lett apropó a felvételhez. Erre a terepre persze egészen másfajta bringa kell: ha a fenti Inspired Skye egy profi versenygokart, akkor a Santa Cruz Bronson egy ralliautó. Egy ilyen all-mountain típusú gépnél az a cél, hogy minden felületen, fel- és lefelé egyaránt használható legyen, ennek pedig ára van. Kapaszkodjanak, fájni fog: a fullextrás változat kétmillió forintért vihető haza. Ezért a pénzért nagyjából mindenből a legjobbat kapjuk, még a rugóstag is Öhlins.
Mondják, hogy azok a dolgok, amelyek mindenre jók, valójában igazán semmire sem, épp ezért kihívás olyan gépet tervezni, amely a mind a két irányba használható. Néhány éve ez még valamerre kompromisszumot jelentett, és ugyan a tökéletes mindenes még ma sincs meg, de egyre közelebb kerülünk hozzá. Például ennek a Santa Cruznak a hátsó háromszöge két kis lengőkaron kapcsolódik a vázkerethez. Ezeket a karokat úgy helyezték el, hogy a háromszög minimálisat mozogjon tekerés közben, viszont a talaj felől érkező ütéseket aktívan felvegye, bár ebben a rugóstagnak is komoly szerepe van. Talán a legfontosabb mégis a súly, a nevetségesen kevésnek számító 12 kilót úgy érik el, hogy nem csak a váz, de kerekek, és más kiegeszítők is karbonból készültek.
Akármennyire szép, ez a videó is csak egy reklám, viszont megmozgatja az embert. Mindegy, hogy dugóban ül, sorban áll, netán egy íróasztal felett görnyed, csak ki akar menni, és ezt akarja csinálni. Legalábbis akiknek eddig megmutattam, így voltak vele.
