Sok egyéb mellett azért jó totalcaros újságírónak lenni, mert az ember postaládájában olykor egészen képtelen levelek landolnak, s jó részük mögött valódi sztorik húzódnak.
Itt van például egy vasárnapi üzenet a „valaki mentse meg” tárggyal, amit Hanusz Ákostól kaptam. Így szólt:
Tisztelt Csikós úr,
azért írok Önnek, mert találtam a neten egy eladó Ikarust. Hátha ismer valakit, aki ilyet keres, és van pénze, ideje és tudása, hogy hazahozzon és megmentsen egy kis történelmet a hazai buszgyártás fénykorából…
Üdvözlettel: Hanusz Ákos
Az ember meg ilyenkor kattint, mert nem bírja ki.
Hoppá, tényleg egy faros, leánykori nevén Bözsi, anyakönyvezve: Ikarus 55 Lux. Miért épp egy amerikai oldalon írnak róla? Mert a bringatrailer.com már csak ilyen, azok ott turkálnak, állandóan, találnak mindenfélét, aztán pár mondatot hozzáfűznek hozzá, majd kiteszik.
Ebben a mostani jegyzetben szerepel sok butaság, például hogy magyar gyártású V8-as dízelmotor volt benne, meg hogy az Ikarus még mindig gyárt buszokat (oké, néha, kihagyásokkal feltámad a név), meg hogy 1895-ben alapították (pedig az csak az Uhri karosszériaműhely volt, az Ikarus hivatalosan csak annak államosítása után, 1949-ben jött létre), de mindegy, messze vannak, azért megnézném, hogy egy kétperces wikipediázással mennyivel jobbat írnánk egy hatvanas évekbeli Greyhound buszról (amilyet azért mi legalább már láttunk, ha másutt nem, hát a Hairben).
A bringatraileres csávó egy szlovák oldalon találta a buszt, ami azért furcsa, mert tudomásom szerint Csehszlovákiában nem futottak Ikarusok a faros idején, de az ismereteim hézagosak, meg aztán miért ne vihetett volna magának egy ilyen buszt haza restaurálásra valami szlovák gyűjtő?
Amikor buszt találok, azonnal dobok egy levelet Ricsi barátomnak – mivel neki is van nem egy régi Ikarusa, ráadásul teljesen beleásta magát a magyar buszok történetébe, s szerintem minden egyes Ikarus-csavart és gemkapcsot ismer, ami az országban van, ezért jobb informátorra nincs is szükség.
Ahogy gondoltam, ismerte a buszt, szokott, szűkszavú válasza súlyos információkat hordozott.
Szia Zsolt,
Itt van, Tatán.
Jelenleg MAZ V6 van benne. Gyárilag is volt benne ilyen motor.
Üdv,
Richard
Hoppá. Tehát az amerikaiak által Szlovákiában talált Ikarus voltaképpen Magyarországon van, ráadásul Tatán, ahol a régiikarus-koncentráció legalább százszorosan meghaladja a WHO által meghatározott egészségügyi értéket. Igaz, ez a busz nem Ricsié, de ismeri, aki behozta.
Még egy levélváltás után kiderült, hogy nagyjából az alatt, hogy én Ákossal leveleztem (oké, kis csúsztatás biztosan van a dologban, de nekem ott indult a stopper), az Ikarus nem is Szlovákiából (ott csak hirdetik), hanem Ukrajnából érkezett Magyarországra, hoppá. Forgott a fejem.
Egyébként ez nem is egy átlagos Ikarus 55, hanem a Lux, a magasított ülésekkel, gazdagabb mindenféle egyéb felszereltséggel. Mint Ricsi félmondatából kiderült – és semmi okom kételkedni az igazában – Szovjetunióba exportáltunk motor nélkül is ilyen Ikarusokat, amelyekbe aztán JAMZ-236 típusú dízel V6-ost tettek. Igazi óriásgyöngy ez, érdemes hát megmenteni.
Amúgy az amerikai oldalon a kommentelők java része egyszerűen nem érti a dolgot, persze egy olyan fejlett fogyasztói társadalomban, mint az övék, bármi, amiről hiányzik egy kis festék, már a pokol tüzén való megégéssel egyenlő szörnyűség. Az olyan apró részletek nyilván elkerülik a figyelmüket, hogy ezek az Ikarusok annak idején neves nyugat-európai kiállításokon formatervezési díjakat nyertek, s az egész KGST-blokkban, illetve Kubában meg egy csomó más országban óriási mennyiségben futottak, s az ott lakóknak ma is az egyik legizgalmasabb nosztalgia-objekt, ami felbukkanhat a látóterükben. Kevés maradt belőlük, nagy szeretet övezi őket, nem csoda hát az ár. De ez legyen a mi bajunk, nem az amerikaiaké.
Amúgy, ha valaki kétségbe vonná, hogy egy ilyen, veterános szemmel kiemelkedően komplett (általában az ablakok, ülések, műszerek, díszek már rég nincsenek meg, s azokat a legnehezebb beszerezni, újragyártani) 55-ös tényleg ér ennyit, nézzék meg az egyetlen másikat, amit ma a mobile.de feldob. Bizony, háromszor annyiba kerül felújítva, azaz húszmillió forinttal van odébb. Hogy egyiket s másikat el lehet-e adni a nevezett áron, nem tudom, de ha az arányok stimmelnek – ennyiből kijön a restaurálás, talán még némi apró is marad a végén.
Hogy miért nem a magyar használtautós oldalon kezdtem a keresést? Mert gyakrabban olvasok olvasói leveleket, minthogy Ikarusokat keresgéljek... Fura ez.
