2014.12.12. 13:07
8 hozzászólás

DSC 3521
A tálcán tucatnyi, büdös ökörszem. Léteznek szebb dolgok is a világon.

Az emberi agy csodálatos dolog. Gondolom, ezzel nem mondtam újat, mégis talán az egyetlen szervünk, melynek működésével még a mai napig sem vagyunk teljesen tisztában. Persze mit sem érne egy komplex rendszer nélkül, csak egy félredobott vezérlő lenne testünk és szerveink nélkül. Viszont így, ebben a formában elképesztő dolgokra képes. Például a szemünk által fordítva látott képet fordít 180 fokot, hogy úgy lássunk, ahogy kell, de ha történetesen létezne szemüveg, amely feje tetejére állítja a világot, akkor alig pár óra után agyunk kompenzálná a látványt és újra rendben lévőnek (értsd. lábbal lefelé) látnánk mindent. Nos, nem untatnám a részletekkel az olvasót, legyen elég annyi, hogy egy tálcányi szürke, bűzlő marhaszemmel kellett egy asztalnál tartózkodnom és végignézni, ahogy Szerényi doki felboncol párat. Annyit még talán étvágycsinálónak azért elmondanék, hogy amikor a büdös, megbarnult csarnokvíz (humor aquosus) kibuggyant a kocsonyás szemgolyóból... hát, szebb dolgot is láttam már életemben. De kellett ez, hiszen csak így mutathattuk meg a szemlencsét, mely megfordítva mutatja mondjuk a gyertyalángot a mögöttes falon. Oké, nem új dolog, de élőben azért más.

DSC 3546
Szemlencse premierplánban

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy érzékelésünk csaknem 90 (!) százaléka a szemünkkel történik. Egy ekkora kiesést pedig az agy sem képes maradéktalanul kompenzálni. Mi azért kipróbáltunk, amit lehetett. Tény, hogy ha korlátozzuk a látást, alig pár óra elteltével hallásunk kiélesedik, szaglásunk is javul, pár hét alatt pedig elképesztő módon fejlődik tapintásunk, szervezetünk mindent megtesz, hogy behozza azt a hihetetlen hátrányt, amibe látásunk elvesztésével kerül.

DSC 3604
Nem volt meleg tél derekán a budaörsi reptér körcsarnokában

Eljátszottuk, mennyire működik a dolog: hívtunk menő gasztrobloggert (régi munkatársunk, Péter Anna), hogy főzzön és bénázzon a konyhában vakon (természetesen szemétkedtem közben), megnéztük, mennyire nehéz egyetlen szemen át látva mindennapos dolgokat tenni (térlátás korlátozás), megmértük a látószögünket (érdekes módon a végeredmény ugyanannyi volt mindkettőnk esetében, de a jobb-bal oldal elosztás más), majd persze korlátoztuk is és megpróbáltunk kitérni a lövedékek elől (nem sikerült).

DSC 3561
Térlátás nélkül minden más. Borítjuk azt is, amit amúgy messzire elkerülnénk. A helyes távolságot nehéz igazán felbecsülni.

A doki keményen megszívatott minket, amikor az érzékvesztés-demóban fűszernövényt tömködött az orrunkba, szemünket letakarta, majd végigkóstoltatott velünk különféle löttyöket, miközben sunyin a szánkba dobott egy gerezd fokhagymát. Aznap nem beszélgettünk közelről a többiekkel. És persze azt sem tudjuk, mit iszunk.

Majd a végén hoztunk a bontóból egy kivénhedt Ford Fiestát (melyen sajnos túl hamar elszakadt a kézifékbovden), kaptam egy szemfedőt, na meg egy sikoltozó navigátort, aki megpróbálta eljátszani a látásomat. Magyarán közölni velem, mit (nem) látok. Mondjuk arról nem volt szó, hogy egy villanyoszlopokkal teli parkolóban kell egy akadálypályán végigmenni, nem mondom, hogy nem lett baja az autónak a végén...

Mindenesetre remélem önök is olyan jól fognak szórakozni a Brutális biológia holnapi epizódján, mint mi tettük. És talán tanulnak is valamit. SpektrumTV, 16.00, december 12., szombat.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.