Életmentő száguldás

A napokban végigszántotta a netet a budapesti mentősök látványos vonulásáról készült videó. Teljesen joggal, hiszen ügyesen, okosan és bitang gyorsan szeli át fél Budapestet a szirénázó esetkocsi. Én nagyon tudom értékelni az ilyen videókat, kiszámíthatatlan időközönként azon kapom magam, hogy vonuló rendőr-, mentő- és tűzoltóautók belsőkamerás felvételeit nézem néha órákig. Baromi tanulságosak ezek a filmek, figyelmesen nézve őket sokat tanulhatunk, mit és hogyan tegyünk, illetve ne tegyünk, ha összeakadunk egy szirénázó járművel. Még régebben láttam a Coolean nevű felhasználó által feltöltött videókat a youtube-on, de ezek mára sajnos már elérhetetlenek, pedig azokon is  igazán lenyűgöző vonulásokat lehetett látni. Az OMSZ az ilyen videók készítését és publikálását a hírek szerint csak annak a sofőrnek engedi, aki ezt a filmet is felvette (akit egyébként Csordás Tibornak hívnak). Bár sajnálom, hogy Coolean videóit nem tudom megmutatni, megértem, biztos jó oka van az OMSZ-nek a korlátozásra. Ja, és az emlegetett, mostanra már lassan 1,5 milliónal is nagyobb nemzetközi nézettségű filmet ne hagyja ki senki:

Erről a nagyon gyorsan nagyon sok emberhez eljutó magyar kéklámpás sietésről eszembe jutott, hogy már nagyon régóta figyel a könyvjelzőim között egy legendás londoni száguldásról készült film, amit meg akartam osztani az olvasókkal. A brit autóőrültek csak Liver Runként emlegetik ezt a nem túl rövid kisfilmet, és bármilyen fórumon összetalálkozom vele, mindenkinek leesik az álla a látványtól. A mi videónknál nem tudjuk, pontosan miért siet a mentő, de az angolok filmjében elmesélik, azért kell nagyon kapkodni a lábukat, mert ha 12:30-ig nem ér a londoni kórházba az ország másik felében, Hullban talált donor máj, akkor hiába minden korábbi erőfeszítés, a repülős transzport, a szerv sérül, a beteg meghalhat. Tehát van úgy 35 percük, hogy a péntek déli dugóban megtegyenek durván 45 kilométert. Gyors fejszámolással kijön, hogy ez közel nyolcvan kilométeres átlagsebesség. Londonban. pénteken. Délben. Autóval.

És mivel 1987-es filmről beszélünk, mi mással is száguldhatnának a Metropolitan Police rendőrei, mint Rover SD1-gyel. Ez az az ék alakú, alumínium V8-blokkos kocsi, ami 1977-ben az Év Autója is volt. Amire a kor autós újságírói azt mondták, hogy zseniális konstrukció, csodálatos vezetni, de a minősége csapnivaló. A tesztautókba befütyült a szél a tömítéseknél, de a műszerfal szellőzőin épp csak átszivárgott a levegő. Ezekkel együtt is ez  a 190 lóerős, hátsókerekes dög máig sokak számára legenda, túrakocsi bajnokságokat nyertek velük, a rendőr SD1-ek látványától pedig sokaknak lesz párás a tekintete - különösen azoknak a rendőröknek, akik ilyen kocsin járőröztek és üldözték a csirkefogókat. Jól mutatja, mennyire népszerű volt az SD1 a zsaruknál, hogy amikor megtudták, a Rover leáll a gyártásukkal, jelentős mennyiséget rendeltek be, hogy elraktározva ezeket még jó ideig biztosítva legyen az utánpótlás.

Bő húsz perc a film, de minden egyes képkocka kincs. Ha csak az utcákon látható, mára szinte hírmondó nélkül kihalt személy- és teherautókat nézzük, már az is leköti az embert, de igazán az a lenyűgöző, ahogy a kor technikáját tökéletesen alkalmazva úgy hatolnak át a zsaruk a dugón, mint kés a vajon. Persze, van egy-két fennakadás, de nézzék csak, mennyire jól működnek együtt az autós, motoros és gyalogos egységek, hogy a szabad utat biztosítsák. Én már a minden fontos paramétert rögzítő fedélzeti kamerák képétől letérdeltem (még egyszer, 1987-ről beszélünk, amikor még a szimpla VHS kamera sem volt minden háztartás alapfelszerelése, nem hogy Magyarországon, de nyugaton sem).

Mint a UKemergency cikkéből kiderült, az, hogy olyan gördülékenyen működtek a dolgok, épp egy frissen bevezetett rendszernek, a New Scotland Yard Command Centernek köszönhető, aminek tulajdonképpen ez a bevetés volt a főpróbája. A Londonban kevésbé otthonosan mozgó járőröknek előre megtervezték az útvonalat, amit összesen vagy ötven egyéb kollégájuk biztosított. Az egész akciót közben folyamatosan felügyelték és rádión adták az utasításokat. A kamerás kocsi sem véletlenül volt a hűtőtáskát szállító autó mögött, ő volt a vésztartalék, arra az esetre, ha az első autóval bármi történne (műszaki gond, baleset, akármi). A hangjából ítélve ez is egy V8-as SD1 lehetett.

A Rovereket vezető rendőrök nem tudtak semmit arról, hogy a donor szervet nő, férfi, felnőtt vagy gyerek kapja-e, csak annyival voltak tisztában, hogy 12:30-ra oda KELL érniük, ha nem megy, félbe kell szakítani a bevetést. Gondolom azt sem mondták el nekik, hogy a páciens már a műtőasztalon fekszik, ez az információ egész biztosan kezelhetetlen mértékű nyomással nehezedett volna rájuk. Mivel egy korábbi szervátültetés sikertelen volt, a donor májat kilökte a szervezete, ez a máj, és annak időben leszállítása élet és halál kérdése volt számára. Az orvosok tényleg mindent egy lapra tettek fel, a szerv pontos beérkezésére számítva a műtőasztalon fekvő, felnyitott beteggel csak arra vártak, hogy a zsaruk megérkezzenek.

Jogos lehet a kérdés, miért nem mentőautóval, esetleg helikopterrel szállították a szervet. A mentőautó nagy, és nem olyan gyors, mozgékony, mint egy bitang erős rendőrautó, ez világos. A helikopter jó lehetett volna, de a londoni mentőknek ekkor még nem volt légiszállítási képessége, 1989-ben alakult meg a légimentős részlegük. A rendőrségnek voltak helikoptereik, de egy pár nappal korábbi baleset miatt minden gépüket a földre parancsolták a vizsgálat idejére.

Tehát maradt a rendőrautó és a Metropolitan Police csapata. Akik igencsak tisztességes melót végeztek, érdemes a részletekre ügyelve nézni a filmet. Egyértelmű, hogy nagyon átgondolt útvonalon rohantak végig, a létfontosságú pontokon járőrök blokkolták a kereszteződések forgalmát, esetenként úgy, hogy a szembesáv forgalmát már jó előre leállították, hogy a dugóban álló autókat így kerülhessék ki a Roverek. Ahol kellett, rendőrmotorosok vezették fel a kocsikat, ők előre szaladva Mózesként nyitották meg az autótengert.Az egyik motor nem bírta a kiképzést, lerobbant és füstölve állt félre (16:25-nél)

Ennek a bődületes erőfeszítésnek meg is lett az eredménye: 12:25-kor a kórház előtt parkolt a két járőrautó, a hűtőtáskával már rohantak is a műtőbe. A sofőr pedig, abban a pillanatban, hogy átadták a szállítmányt, levegő után kapkodva támaszkodott a jó kis SD1 oldalának. Mindketten megdolgoztak az adófontokért, az biztos. Nem csak hogy időben, de öt perccel hamarabb értek a kórházba a májjal, amit a páciens megkapott, aki a műtét után teljesen felépült. Ő az egész felhajtásról mit sem tudott, neki a stúdióban, a Police Camera Action program szerkesztője mutatta meg a felvételeket. Enyhe, pikáns csavar a történetben, hogy Aliza Hillel még csak nem is angol, hallani, hogy nehezen formálja az angol mondatokat. Jó látni, hogy az ilyen (talán gazdasági??) bevándorlók életének megmentése pont olyan fontos volt, mint ha egy ős brit feküdt volna a műtőasztalon.

Ó, és egy igazán szép extra információ, amit a UKemergency összefoglalójából tudtam meg: a hátsó autót, amelyikben a kamera volt, leselejtezése után egy bizonyos David Butler nevű rendőr szerezte meg. Annyira tökéletes állapotban tartotta, hogy 2010-ben, mikor egy rendezvényre igyekeztek a kocsival (benne aktív rendőrökkel), amikor meghallották, hogy a közelben segítségre van szüksége egy másik egységnek, egy pillanatig sem késlekedtek, a veteránnal indultak el. Kék-sziréna fel, pillanatok alatt elkapták a két betörőt. Lehet-e ennél szebb nyugdíjas kora egy öreg rendőrautónak?