Nehogy hozzányúljon bárki!

Az ember gyanútlanul Tescóba megy, hogy kutyatápot vegyen, erre ez a fenék gömbölyödik az orra előtt. És néz, de nagyon bután: ez meg mi a jó franc? A lámpát ismerem, púpos Wartburg, meg Barkas hátuljára szerelték ezt a formát (de a kettő nem egyforma, az egyiken felül van az index, a másikon alul, de fejből már meg nem mondom, melyik-melyik). De ilyen csomagtartót még életemben nem láttam. Vagy esetleg lengyel Syrena? Nem, nem, nem. Kipattanok a kocsiból, körbejárom a gépet, és már mindent értek.

Ez, kérem tisztelettel, egy Opel Olympia. Nem egy megóvott veterán, hanem egy mindennap, autóként használt öreg Opel. Ami úgy tűnik, tényleg elég kopásálló – meg igen, de el nem kopott. Oké, a fenekét kicsit átrajzoltákm ahogy elnézem, a púpos Waresz csomagtérfedelét faraghatták rá.

Ilyenkor az „IGAZI” veteránosok nekiállnak sziszegni, jajveszékelni, hogy micsoda barbárság. Hát, ahogy azt a filmekben mondani szokás, lóf..t, mama. Ez, így, ahogy kopottan, ecsettel mázolva áll a parkolóban, sokkal inkább őrzi az autós múltunkat, mint bármi, amit az utóbbi években láttam. Egyetlen autó adott hasonló élményt, a Kati néni-féle Mercedes W170, amit még Csikóssal és Miki barátommal néztünk meg. Annak az Ikarus-gombos, tákolt belseje adott valami hasonlót az embernek: hohó, bizony, ezeket az autókat csak így, leleménnyel és kendácsolással lehetett üzemben tartani.

Mert nem volt internet, de még márkakereskedés sem, amiből esetleg cikkszámra keresve lehetett volna alkatrészt rendelni az öreg gépekhez. Jó, az Olympia kicsit előnyösebb helyzetben volt egy öreg Mercedeshez képest, hiszen a szovjetek kis változtatásokkal ennek az autónak a kistestvérét, a Kedettet gyártották, Moszkvics néven. Nem fizettek licenc-díjat, a második véhá után jogos jussként vitték a komplett gyártósort, így lett a Moszkvics 400-as típuscsalád. Szóval, a Moszkvics az Olympia rokona, simán lehet, hogy voltak csereszabatos alkatrészek (mondjuk közelebbről nézve láthatjuk is a fényszóró üvegében a Szgyelano v SzSzSzR feliratot). De ezek az alkatrészek sem voltak bármikor, bárhol elérhetőek, aztán idővel az öreg Moszkvicsok is kikoptak az utcákról, alkatrészeik a boltok polcairól.

Ez az öreg Opel láthatóan végigdolgozta az elmúlt, legalább hatvankét évet. Az utolsó ilyen kasznis Olympiák 1953-ban gördültek le a sorról, az elsők meg még 1935-ben - a hűtőmaszk alapján ez egy háború, pontosabban 1950 utáni példánynak tűnik. Azoknak eleve ilyen púpos, kívülről hozzáférhető csomagtartója volt, de nem ilyen formájú. A hátsó ablak sem így nézett ki. A kocsi fenekén csak a lökhárító stimmel. Szerintem valami nagy csatt után faraghatták át ilyen esetlen formájúra.

A beltérben is barátságos káosz uralkodik: eredetinek tűnik a kormány, az átlátszó napellenző, a foszladozó tetőkárpit, és gyanítom, a takarók alatt az üléseken is a gyári kárpit maradványait láthatnánk. De a kazettás dekk értelemszerűen nem eredeti, de az is van vagy húsz éves, és a kalaptartóra szerelt Videoton hangszórók is simán származhatnak a nyolcvanas évekből, szóval retró cuccok már ezek is. A műszerfalba épített multifunkciós műszer is vagy harminc éves, ezek általában az időt mutatták, illetve a fordulatszámot mérték. Apámnak is volt ilyenje, akkoriban ez annyira király extra volt, hogy a Zastava GTL55 után a Dacia 1410 TLX-be, és a Ford Sierrába is beszerelte.

Száz szónak is egy a vége: ez az autó négy keréken guruló Magyarország-történelem. Kicsit olyan, mint a kubai veteránok: abból tartották működőképesen, ami volt. Égbekiáltó bűn lenne nekiállni, és eredeti állapotára visszaállítani, felújítani. Ennek így, ahogy van, kellene megkapnia az OT-rendszámot, ez tényleg járműipari történelmet mutat. Nagypapa ezen az autón az ország huszadik századi történelmének bő felét el tudja mutogatni, szinte mindenre van illusztráció. Ötvenes-hatvanas évek hiánygazdasága, amiben örülünk, hogy bármilyen autónk van, amit kisipari autószereléssel, háztáji kendácsolással tartunk életben, a hetvenes-nyolcvanas évek enyhülése, mikor a maszek autósboltostól vett kütyükkel próbáljuk tartani a lépést a világgal. A kilencvenes években vásárolt, az elszaporodott autótolvajlásra és -feltörésre válaszul megszületett új faj, a lopásbiztos, kivehető, saját hordfüllel rendelkező magnós rádió. Ez az Opel így tökéletes, ahogy van.