Így öld meg a Parkoló Parádét

Sosem fogom elfelejteni ahogy Irvine-ban álltam egy szombat reggel,  abban a tévhitben, hogy csak a szemembe ragadt csipa töri úgy a fényt, hogy egy Eagle Talont látok De Tomaso Panterának. De mégsem. Ez az, egy Pantera. Kicsivel arrébb meg egy másik. Cars and Coffee, mekkora buli! Utána Sipossal összenéztünk, hümmögve beletúrtunk hajunk hűlt helyébe, és szinte egyszerre böktük ki, hogy valami hasonló kéne idehaza is.

Nem ilyen, de mégis valami hasonló. A szerkesztőségben mindenki hozzátett valamit, és végül lett. Nem is azt akartuk igazán, hogy márkától függetlenül felsorakoztattassunk mindenféle különlegességet. Inkább azt, hogy legyen egy összejövetel, ami ötvözi a Cars & Coffee-t a Csikós-féle havi veterán klubbal és az ebben a kérdésben egységes szerkesztőségi állásponttal: itt mindenki elfér...feltéve ha még befér!

A kilencedik Parkoló Parádéra annyian jöttek, hogy már az utca másik oldalán sem fért el mindenki. Még Sipos urat sem engedték be a rendezők. Nem volt hova. A kapunál aggódva lelkendeztünk, hüledeztünk: lehetséges volna, hogy ezt a placcot is sikerült kinőnünk? Persze azon most lehet pufogni, hogy kiszorult az MR2, de befért egy Avensis. Elsőre fájdalmasnak tűnhet, de ennek a rendezvénynek valahol ez is a lényege: ide mindenki bejöhet.

Sosem leszek hibridista, még ha emelem is kalapom a Toyota zsenialitása előtt, de szinte bűn nem meglátni a szépséget abban, ahogy egy tucat Prius áll sorfalat az előttük egykedvűen elrotyogó öreg Cadillacnek. Különlegesek a maguk nemében. Ahogy értékes egy Swift vagy F Astra is, a rendszerváltás Magyarországának Ford T és A Modelljei.  Nem lesz egy E46 320d kevesebb egy M3-nál sem, hisz a Parkoló Parádé nem erről szól, hanem arról, hogy mennyire jó összejönni, beszélgetni.

Rácsodálkozni egy Amazonra, és miközben a távolban felbubog egy STI, átsétálni egy szög gyári Passat tulajdonosához, és megkérdezni, hogyan oldotta meg, hogy a Tiptronic nem kergette őrületbe. Mindezt egy helyen. Mert itt nincs se golfos, se civices. Se yamahás, se kawás. Nem járt itt se veterános, se tuner, de nem láttunk sehol enduróst vagy cruiserest sem. Itt csak autó- és motorrajongók voltak, ide csak őket vártuk.

El is jöttek, messze többen mint vártuk. Reméljük, jövőre is itt lesznek mindannyian, de ahhoz mindenkinek dolgoznia kell egy kicsit. Nekünk azért, hogy aki be akar jönni, az be is tudjon, és ha már ott van, jól is érezze magát. Az autó- és motorrajongónak pedig, aki miatt a Parkoló Parádé létrejött, aki miatt kilencedszer is ugyanazzal a lelkesedéssel szögeltünk posztot, molinót, meghívót és még ki tudja mit, neki pedig még egy kis türelmet, nyitottságot és önmérsékletet kell magába szívnia az elkövetkező hideg téli estéken.

Szeretnénk ugyanis, hogy legyen tizedik Parkoló Parádé is. Sőt, huszadik is. Ehhez viszont a kapun kívül sem gyalogolunk bele a másik lelkébe, a környékbeliek szombat délutánjába. Intő példa ugyanis, ami 2014 december 27-én történt: megszűnt a Cars & Coffee Irvine-ban.

Nyolc év után vége lett a sorozatnak, mert a környékbeliek egyre erősebben panaszkodtak a zajra, az állandó túráztatásra, gumifüstölésre, pedig az egy sokkal nyugisabb rendezvény volt, mint amilyenné a miénk lett. Mi szeretnénk, ha a Parkoló Parádé nem jutna erre a sorsra, de a kijáratnál állva, a kiadós röfögtetés után csikorgó gumikkal rajtoló autókat elnézve reális veszélynek tűnt. Álszent dolog volna azt mondani, hogy ellenezzük az irányított sodródást. A szerkesztőségben mindenkinek van legalább egy olyan kedvenc motorhangja, ami sosem lehet elég hangos. Nemhogy ellenezzük, de támogatjuk azokat az olvasókat, akik csikorgó gumikkal, üvöltő motorral szeretnének pörögni-forogni: tárt karokkal várjuk őket a novemberi Faluvégi Farolásra!

U.i.: Kameráztak az olvasók is. Így született ez a faja hangulatvideó, amely BeKalolz user neve alatt fut a YouTube-on.