Múltkor elmeséltem, hogyan mennek imádott kiskutyáim az idegeimre. Mint minden mesének, ennek is volt tanulsága, több is. Az egyik, hogy szinte egybehangzóan azt mondja mindenki, többet kell velük fárasztásilag foglalkozni. A másik, hogy nem vagyok egyedül a gonddal, sok olvasónk panaszkodott, náluk is rendszeres a pusztítás. A macska szétkaristolja a fényezést, a kutya a kocsira ugrál a macska miatt, volt akinek a kertkaput nyitó motort tépte le az eb – változatos módokon szórakoztatnak házi kedvenceink. Papp Tibiéknél eddig „csak” a kis kerti tavacska vízforgatóját rágta meg Süti kutya: az elektromos vezetéket a műanyag háztól olyan távolságra nyisszantotta le, hogy fizikai képtelenség legyen javítani. Az ember végezzen rendes munkát, még ha kutya is.
Nem csak tanácsokat és együtt érző kommenteket kaptam, de hétfőn egy nagy doboznyi megváltás is érkezett a szerkesztőségbe. Sándor már korábban emailben jelezte, hogy ha nem veszem sértésnek, küldene pár csomag kutyarágcsát, ami ha meg nem is oldja a problémát, talán enyhíti. Mert ezt biztosan szívesebben rágják, mint a PVC-t. Nem vagyok sértődős fajta, egy próbát biztosan megér. Ráadásul a tesztbe bevonhatjuk a kedves kárvallott olvasókat is.
Ha az Ön autóját, motorját, garázskapuját is megrágta a kutya, küldjön egy képet a pusztításról. Ha az ebről is mellékelnek egy fotót, annál jobb, tudjuk, ki volt az elkövető. Aztán itt házon belül kiválasztjuk a nekünk legjobban tetsző műveket, és rágcsával, vagy kutyakaka-gyűjtő zsák adagolóval jutalmazzuk. Az utóbbi a lefárasztó célzatú sétán jöhet jól, hiszen ugye _mindenki_ összeszedi_ a kutyagumit, a rágcsa meg magában hordozza a probléma megoldásának halvány ígéretét. Jöhetnek a fotók és káresemény-leírások ide, kommentbe, vagy mailben is, a szerző névre kattintva, kinek mi a kényelmesebb.
Hogy tényleg segít-e? A fene tudja, simán benne van a pakliban, hogy egy kicsit sem javul a helyzet, de a foguk tisztább lesz tőle, az már biztos. Ugyanakkor jól látszik, hogy a PET-palacknál sokkal csábítóbb az ilyen zömített nyersbőrből gyártott csócsálni való. Ha a rágócsont-lobbi tömné ki a zakóm zsebeit örök életre szóló rágcsa-utalvánnyal, biztos azt mondanám, hogy ez a tökéletes megoldás. De nehéz lenne tagadni, hogy a helyzet nem változott meg varázsütésre.
Hétfőn két új rágni való játékkal is készültem. Egyet én csináltam a kis kezeimmel: egy már használt teniszlabdát fűztem fel erős kötélre. Vért izzadtam, mire befűztem a kilyukasztott labdába a kötelet, majd csomót kötöttem rá, hogy biztosan ne tudja Jancsika kirángatni a lasztiból. Ezután az történt, hogy Jánosból kibújt a matek-zseni, és három, közel egyforma hosszú darabra harapta a mindennek ellenálló kötelet. Majd a lyukon, amibe alig bírtam befűzni, átrángatta a vastag csomót, így most egy oldalon van a két csomó. Azóta kevésbé érdekli, mission accomplished, új feladat kell.
Lidlben vettem az akciós kutyás cuccokból egy ülés-/csomagtér-takarót, meg egy csinos gumikacsát. Nyekereg-hápog, élénk színe van, Jancsi megkészült a boldogságtól, extázisban, csillogó szemekkel kezdte kergetni. Féltünk, hogy mi is megkészülünk majd a folyamatos gumikacsa-sípolástól, de úgy 40 perc után csend lett. A kacsa elnémult. Örökre.
