Mitől bír ki hét évet egy akksi?

Az első használtautó-tesztem alanya volt a Totalcarnál a családi Avensisünk, amit lányom születésekor vettünk, 2008-ban. A cikkben ilyenkor általában van egy motortér-fotó, és nem panasznak szánom, de mi a francot lehet egy ilyenhez képalának?

Hát ezt:

Az ötvenedik fotónál már az ember önmagát szórakoztatja, és akkoriban a Daewoo egy létező autómárka volt (később ebből lett a Chevrolet koreai ága), de nem volt egy polcon a Toyotával. Kaptam is olvasói levelet, hogy ne szégyelljem, mekkora hatalmas cég a Daewoo, a tankhajótól a rakétáig mindent gyárt, stb. Mindenesetre nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik Daewoo márkájú akksi, és most megnéztem a neten: valóban lehet ilyet venni Dél-Koreából, de hazai forgalmazót már nem találtam. Hogy miért vagyok ilyen kíváncsi? Hát azért, mert azóta ugyanaz az autóm, és benne ugyanaz volt az akksi is, egészen mostanáig. De most valami mást leszek kénytelen venni.

Megviselte, hogy hónapokat állt egy helyben, mivel nyáron és ősszel robogóval jártam. Aztán amikor egyszer mégis kellett volna a Toyota, már annyi szufla sem volt benne, hogy a központi zárat kinyissa.

Tettem még egy töltési kísérletet, de ez a mélykisülés volt a végső: az okos töltő még egyszer felnyomta 12 volt fölé, de nem eléggé. Amikor indítani kellett volna, akkor mindössze ennyi történt:

Már a gyújtás ráadásától 10 voltnál járunk, és amikor be kéne húznia a bendixet, vége a világnak, csak kattog. Hét és fél év nagy idő egy akksi életében, mostanában ahhoz szoktam, hogy új akksi vásárlásakor az értékesítők is azt mondják: sokkal hosszabb életet tőle, mint amennyi a garancia. Ami általában két év. De így is örülhetek, mert természetesen a gyengülés már korábban érezhető volt, én a tavaly télen számítottam arra, hogy szegény Daewoo-t le kell cserélnem. Az enyhe tél közbeszólt, azon a két nagyon hideg reggelen már kicsit nyögvenyelősen indult a kocsi, aztán beköszöntött a tavasz.

Bár akitől vettem, minden momentumot lejegyzetelt, ami a Toyotával történt, az akkucserének nincs nyoma. Így utólag nem volt visszafejhető, hogy mikor kerülhetett bele a zöld Daewoo-akku, ezért merek csak 7,5 évet feltételezni róla. Még az sem tuti, hogy Dél-Koreában készült, csak annyit írtak rá, hogy Daewoo-technológia.

Le nem merült soha, így bikázni emiatt sem kellett az Avensist, vagy hasonlók, ez a hosszú élet titka, mert ezek a savas ólomakkuk életükben két-háromnál többször nem viselik el a mélykisülést. A Toyota elektromos rendszere sem lehet túlhúzva, ami onnan látszik, hogy ennyi idő alatt kábé két-két első és hátsó izzót evett meg. (Ráadásul növelt fényerejű H7-eseket használok a tompított fényhez, amelyek élettartama elvileg rövidebb a normálénál, és még sem hullottak.) A mai autók esetében néhány tized volttal túlhúzzák a fedélzeti elektromos hálózatot, hogy elbírja a sok fogyasztót – az 1999-es Avensisben ilyesmikről szó nincs.

Még volt egy kósza gondolatom, hogy a szomszédunk tippjére próbáljam meg egy bizonyos csodaszerrel feléleszteni, amellyel ő még 12 ébvet kisajtolt a Lada akkujából, ám ezt az akksit olyan ügyesen lezárták, hogy lehetetlen volt hozzáférni a cellákhoz csodaszer-adagolás céljából. Így aztán megy az átvevőhelyre, adnak érte egy kis pénzt. Ennyi. Remélem a következő is kibír 7,5 évet és vagy 80 ezer kilométert.

Vagy csak én vagyok eltévedve, és mindenki másnak is kibír ennyit egy akku?