Kiscápáért Olaszba’: Az első szakasz

Pista pontos volt reggel, mint az atomóra. Octaviám ki, BMW-je be, Érdre ki. Útközben megálltunk még egy pillanatra, hogy a feleségem pótolja a felszerelési listánkon tátongó űrt: ördögszarv és angyalglória nélkül nem engedett el minket.

Első éjszakánkat Ljubljanában töltjük egy barátomnál. Két napja mormoljuk a mantrát, nehogy ordenáré mulatozásba fajuljon a pihenőként beiktatott rövid ott alvásunk. Matej barátomnak étterme van a szlovén fővárosban, mindig jelzi, hogy mire van égető szüksége Magyarországról. Pistát leverte a víz, amikor a harminc liter hipót és a kisebb halom Piros Aranyat elkezdtük berámolni az ülések közé-mögé.

Bavarian Petivel gyorsan futottunk egy kört a telephelyén, két afrikai ország éves költségvetését tudnám otthagyni nála szemrebbenés és lelkiismeretfurdalás nélkül. Simon Laci, az élő oldtimer-isten is megjelent, szebb indítást nem is képzelhettünk volna el. Másfél óra ment el a bepakolásra (igazából öregautó-simogatásra), de így is terveztük.

Vannak helyek, ahol gyorsabban repül az idő. A hindu vallás klerikális kellékeivel tántorítottuk el a leselkedő gonoszt és Lord Ganesh-nek is rögtönöztünk egy pooját (hindu istentisztelet). Még szerencse, hogy Pista is fürdött reggel, mert különben kimaradt volna az áldás-áramlásból. Nem vettük félvállról a saját szórakoztatásunkat sem. A Keresztapa-trilógiát vetítik ma és holnap is a Ducato filmszínházban, DJ Vályi pörgeti esténként a korongokat, én majd próbálok gitározgatni, ha a szent eszközhöz közel enged a gazdája. Eddig még csak beszéltem róla, hogy pengetnék, ha nem gond. István ellenző érvei közül kiemelném a globális felmelegedést és az éhező, afrikai, árva kutyakölyköket.

A tréler nem egy lepusztult darab, kétéves korára 53 ezer kilométert gyűjtött magába. Indulásunk előtt a checkenDZSINN lámpa kigyulladt. Bavarian Peti tenyerébe temette az arcát, és adott egy kütyüt. Gyorsabban ütöm ki a hibakódot, mint ahogy az F1-ben cserélik a kesztyűt. Menni kell, vasárnap meg nincs lambda-szonda a boltok kínálatában. Itt szeretném megköszönni a sok-sok felajánlott segítséget. Van tolmácsunk, olasz BMW-klubtagunk, barát, aki speciálisan simítja a homlokunkat (pacsi Simi).

Az autópályán próbálunk némi olasz nyelvtudást magunkra szedni. Ketten együtt meg tudunk szólalni jó pár nyelven, de az olasz eddig még nem kellett. Most dalokból építkezünk, szókincsünk látványosan bővül, a Parla Piu Piano Gianni Moranditól sokat segít ebben, de Celentano és Paolo Conte is velünk vannak. A Maradona-poló Nápolyban megalapozza a barátságot, egy pizza kell még és készen állunk a kapcsolatfelvételre.

A kiscápáért olaszba' út összes posztját itt gyűjtöttük egy helyre.