El se hiszem, hogy ez volt Bukarest

Nem ma jöttem a falvédőről, hiszen a hetvenes években már eszemnél voltam, tudom én is jól, mennyivel színesebb volt az autós kínálat a hatvanas évek Budapestjén, mint egy évtizeddel később. Akkoriban özönlötték el az utcákat a Ladák, Daciák, Kispókok, s kopott ki mindaz a típus- és márkaszínesség a forgalomból, amiből az autóbuzériám eredetileg fakadt.

A hatvanas évek elejétől folyamatosan csordogáló, a disszidens(!) '56-os rokonoktól hazaszivárgó, nyugati autók addigra lettek tizenévesek, s akkoriban a tizenéves kor egy autónál már nagyjából a halált jelentette, pláne egy olyan országban, ahol az alkatrész-utánpótlás olyan gyér volt, mint kandallóellátottság egy panelházban.

BMW 1500-asok, Auto-Union 1000-esek, Messerschmitt Kabinrollerek, Isetták, Ponton- és Fecske-Mercik, Panoráma Opel Rekordok és egyéb, lejárt szavatosságú járművek vívták haláltusájukat a hézagos macskakövekkel, bőséges és biztonságos (legalábbis a közlekedés szempontjából) téli sózással, rapszodikus karbantartással és a profin kendácsoló szakikkal (értsd: kapugarancia) zajló harcban.

Még rendeltek nyugati autókat a vállalatok, a minisztériumok még sokkal később is, volt az utcán emiatt Mercedes, Fiat 130, Volvo, Opel bőven, ezek is jó színfoltot jelentettek amúgy egy kis suttyónak, mint én voltam.

Aztán jött a Lada és a többi, nagy mennyiségben gyártott szoci járgány, s a szinte biztos alkatrész- és szervizháttér, illetve az elérhetőség miatt tíz év alatt unalmas, monokulturális KGST-hömpöllyé változtatták az utcaképet.

Tudom, öt évet kellet várni meg hetet, de lehetett kapni, ez a lényeg, előtte meg épp csak csordogált pár autó az országba. Évi húszezer és évi kétszázezer autó között óriási ám a különbség, alapítani is kellett rá vállalatot, a Merkurt. Csak hát... azok mind egyforma autók voltak.

De hogy Romániában is ez zajlott akkor, végig se gondoltam eddig. Sőt - ez az 1967-ben Bukarestben készült propagandafilm, amit Noszvai Andris barátom osztott meg a facebookon a minap, elképesztő dolgokról számol be. A zene nyálas és elviselhetetlen, de egy kulturált, jó állapotban levő, tiszta város utcáin izgalmas járművek korzóznak nagy mennyiségben. A főszereplő és partnernője egy erősen átépített farrészű, bután, ferdén előredöntött szélvédőjű (valószínűleg már rossz volt a reteszelőmechanizmus), de így is izgalmas, háború előtti BMW 328-assal veret. 0.18-nál feltűnik egy amerikai cirkáló, talán egy Ford Falcon, majd 0.27-nél agyeldob: a Warszawák (de hogy ezekből mennyi van...), Trabantok sűrűjéből először egy Skoda busz, majd egy BMW 2000 CS kupé, egy Goggomobil, egy Panoráma Rekord, majd 0.50-nél egy gömbölyű Setra busz tűnik elő. 1.10-nél szerintem az akkori szoci cégek nyugati koppintásai következnek, amelyek hozzánk sosem értek el: Dacia 1100 (Renault R10), illetve Zastava 1300 (Fiat 1300), de 1.16-nál egy igazi, torinói Fiat 850-es is tovagurul. Tojás-Taunus, Opel Rekord A, Fecske-Mercedes mind előbukkan.

A film vége táján klasszikus fahrtolás következik (a kameraautó bőséges füsttel önti el a boldogan kabriózó főszereplőt): 2.10-nél VW Typ 3, megint egy Fiat 850, Bogarak és egyéb autók lubickolnak vígan a forgalomban, nem is sejtik, hogy nemsokára rohadós és széthullós Dacia 1300-asokra cserélik le mindannyiukat. És milyen jók az utak - csak a film végén tűnik fel, hogy a 328-as BMW-nek egyáltalán nincs lengéscsillapítója: figyeljék, hogy a finom úthullámokon, szerintem 30-cal autózva is micsoda libegésbe kezd az a púpossá átépített farrész...