Alázatos év kevésbé alázatos szolgák
"De szépet álmodtam" avagy a veres hadsereg (fing)szaga
Aztán a nép - ha megunta az alját bámulni, nedves időben a párával, szárazban a porral küzdeni, ráadásul a dereka is érzékeny már a huzatra - eladja, és vesz valami 4x4-es rizsrakétát, aminek azért a használat/javítás aránya sokkal jobb, a terepjáró képessége pedig legalább olyan. (Saját tapasztalat.)
Ekkortájt még csak nem is álmodhattunk egy Zuk-ról, így maradtak a különböző egyedi lassú járművek (alias csettegők), amik jellegzetessége volt, hogy az indítás előtti szerelés és életre keltés, több időt vett igénybe, mint a menetidő.
Az első 8 év alatt előforduló apróbb hibái eltörpültek a vadparipa okozta megbízhatósága mellett, mígnem pár 100 ezer km megtétele után alkalmazott (neki semmi sem drága!) nyergelte meg zabolátlan testét (felhívnám könnyelmű emberek figyelmét, motorolaj és hűtővíz nélkül ez a típus sem működik hosszútávon!).
Már Nagylaknál nem volt önindítója Hókuszpóknak (így neveztük, már nem emlékszem miért), Makón 2 szerelő is gányolt benne valamit (pillangószelep, automata szívató), de önindító az nem lett. Ellenben alapjárat sem volt.
Munkacélra kaptam a cégemtől egy ilyen csodát, és elmondhatom, hogy nem teltek unalmasan a napjaim vele. Amint megkaptam, a telephelyről még ki sem tudtam állni, ugyanis a gyári immobiliser máris elromlott.
