Bármit megszerzünk. Bármikor

Ha veterán versenyautókról van szó, nem ismerünk vasárnapot, ebédidőt, húslevest, kirántott húst, semmit. Ha kell, egy nemzetközi szervezet lendül mozgásba, egyetlen telefonhívás elég hozzá.

Kicsivel dél előtt csörgött a telefonom, az egyik autóőrült ismerős hívott, hogy fennforgás van, egy veterán Volvo PV544 raliautóhoz kellene alkatrész, gyorsan. Csak annyit kérdeztem: Peking-Párizs? Az „aha” után már csak azt akartam tudni, mi kell, és pontosan mit lehet tudni az autóról. Kiderült, nem valami szörnyen speciális alkatrész kell, csak egy pár hátsó lengéscsillapító, mert ahogy azt szaknyelven mondani szokás, az egyik összefosta magát a Pekingtől idáig tartó úton. És hát Budapesttől még azért arrébb van az a Párizs, kellene valami megoldás, de hétfőn már mennek tovább az autók.

Perceken belül pezsegni kezdett a csetablakom, de természetesen telefonáltam is párat. Először egy jó ismerősömet, Attilát, egy Volvo P1800 tulaját hívtam fel, nem cserélt-e a tavaly vett autón lengéscsillapítót – arra gondoltam, a két kocsi közeli rokon, akár csereszabatosak is lehetnek az alkatrészek, ha jobb nincs egy kicsit használt is megteszi. Így legyen ötösöm: nemrég cserélte az összeset, és a kiszerelt alkatrészek az egyik polcon figyelnek. Attila ugyan valahol külföldön volt épp, de riasztotta a fiát, aki azonnal lefotózta a két sárga telót, de sajnos kiderült, a P1800 hátsó lengéscsillapítói alul-felül menetes rögzítésűek, a PV 544 viszont alul szemes, tehát nem egyformák. Közben Prokee-ra is ráírtam facebookon – ő már jó ideje nem Magyarországon dolgozik, a szíve kihúzta Németország keleti felére. Hiába, aki a vízipipát is Arol2T-vel tömi, annak csakis Zwickau vagy Eisenach ötven kilométeres körzetében ver rendes ütemben a szíve. Kettőben, ugye. Römmpöröm-pömm-pömm-pö-pamm.

Prokee-ban az a legjobb, hogy kompletten nemnormális, és ezt a hét bármely napjának bármely szakában bizonyítani is hajlandó. Nem az volt a kérdése, hogy mér nem hagyom őt békiben, és miért kell nekem vasárnap ebédidőben ilyen marhaságokkal piszkálni őt Európa másik feléről, mikor ő a négy gyerekkel múlatná legszívesebben az időt. Hanem csak ennyi: „Évjárat?” Épp csak beírtam, hogy 1964, szinte azonnal dobta a linket a megfelelő alkatrészekhez. És írta, hogy ha tényleg ez az, amit keresünk, a szigetszentmiklósi raktárban van is a Sachs-ból.

Ilyenkor az autóalkatrészek világában kevésbé jártas röhögőgörcsöt kap, mert hát mekkora az esély, hogy egy svájci óragyáros 1964-ben Svédországban gyártott, enyhén átalakított Volvójához pillanatok alatt találunk egy vadiúj, garanciális lengéscsillapítót. De nem kell hitetlenkedni, ugyanez az alkatrész van például és többek közt a 2,5-ös „B” Vectrában is hátul – az autóiparban egész elképesztő kereszt-kompatibilitások vannak. Én például, mikor nagyzolhatnékom támad, csak annyit mondok, hogy a Sivatagi Patkány Sierrámban elöl Ferrari fékek vannak – formára ugyanaz a betét van a Sierra és a Ferrari 208/308, 328 és a Mondial első fékjében, bármelyik alkatrészkeresőben le lehet ellenőrizni.

Már csak azt kellett megtudni, tényleg jók-e a méretek, ezért a Váci úti Volvo szervizzel forró dróton egyeztettünk – jónak tűnt. Ez volt a pillanat, amikor Szilárd, a Volvo szervizből és a PV544 sofőrje elindultak Szigetszentmiklósra. Dominique Bernaz, aki a Vacheron Constantin óragyárnál a VIP ügyfelekkel foglalkozó értékesítési igazgató, láthatóan igazán boldog volt a lehetetlen időpontban beszerzett alkatrésszel – miután felhívtam Kaufer-főnit, gyorsan elintézte, hogy az őrnél legyen az áru, és csak a pontos összeget kelljen a kezébe nyomni, hogy aztán lehessen gyorsan beszerelni. Mint később kiderült, egy kis farigcsálásra azért szükség volt, a rögzítő szem furatát meg kellett növelni, de ennyi. 2016 júliusának egyik forró vasárnapján simán szereztünk polcról egy 1964-es versenyautóba való lengéscsillapítót. Jó, ez nem egy keményített-erősített darab, de utcai használatra tökéletesen jó lesz arra a kábé 2600 kilométerre, ami még hátravan ( Budapestről nem egyenesen Párizsba hajtanak).

Mikor Szilárd visszaszólt, hogy a kocsi elkészült, és már csak a hétfői rajtot várja, azért még egyszer lefuttattam a folyamatot fejben. Tudom én, hogy internet, meg minden, de akkor is: egy svájci óragyáros, Pekingből a fél világon átautózó svéd veterán raliautójához úgy szerezni alkatrészt, hogy a szálak a Váci úttól (itt simogatták a Volvót) a Váci utcán (itt meg én kuksoltam a boltban) át németországi Meissenen keresztül Szigetszentmiklósig futnak, az azért elég klassz dolog, akárhogyan is nézem. És marha jó érzés, hogy egy lehetetlen helyzetben is tudtunk segíteni egy másik autóőrültnek.