Az öreg PD TDI örökké tart - vagy mégsem?

2016.07.14. 17:16
161 hozzászólás

Nem szeretem az internetes fórumokat. A legnagyobb bajuk az, hogy az információ nem lektorált, mint például egy nyomtatott könyvben, ezért aztán mindenki megmondhatja a tutit, ám nehéz és hosszadalmas kiválogatni az ocsúból a búzát. Itt egyrészt mindenki autóversenyző és űrhajós, másrészt pedig tudja, hogy mit kell elcsavarni, hogy fele annyit fogyasszon és ezzel egyidejűleg dupla annyi lóerős legyen az autó.

Most azonban jó lett volna, ha egy kicsit utánatúrok a dolgoknak a fórumokon, mert csúnyán megjártam a céges autómmal. Már írtam erről az ötös Golfról, tényleg semmi komoly nem volt vele, pláne nem a motorral. Ráadásul nekem volt már kicsit öregebb PD TDI Passatom, valahogy 300 ezer kilométer körül adtam el, szinte újszerű volt, nem hitte el a vevő, hogy ennyire sok kilométer van benne, hiszen a Passatokban akkortájt mindig 146 ezer km volt...

Aztán egy napos délutánon, akkurátusan beépítve a két gyerekülést hátra, bepakolva a csomagokat, barátnőmmel elindultunk egy kisebb kirándulásra. Pontosan 8 kilométert tettünk meg, amikor kifordultam egy főútra, kicsit meggördítettem egyesben, húztam egy kettes és gyorsítottam volna.

Ekkor a motorból egy olyan csattanás, majd iszonyatos kalapálás jött, hogy erre nemcsak egy gyakorló autó és motorszerelő, de egy hetven éve nyugalmazott cukrász is azonnal leugrik a gázról, és két lábbal nyomja ki a kuplungot. A tükörbe pillantva gőzölő öntöttvas darabok gurultak az aszfalton, és a motorolaj valahol szintén gőzölve kiesett a blokk alján. Nem kifolyt, hanem szinte az egész azonnal kijött. Nem kell hozzá szakértelem, tudtam, innen ma már tovább csak tréleren vezet az út. Műszaki érdeklődésből kinyitottam a motortértetőt, az első hengernél olajszórás, de semmi több nem látszott.

Alulról már más volt a helyzet, a blokk oldalán tenyérnyi lyuk és repedés szépen levezet az olajteknőhöz.

Most hirtelen nem tudnám megszámolni, hogy az elmúlt 27 évben hány autóm volt, de azt tudom, hogy ilyen egyikkel sem történt, pedig a 90-es években vettünk 5000-ért Zaporozsecet, hogy ralizzunk vele a mezőkön, valamint volt 120-ért Golf I GTi-m, ami esetében azon rimánkodtam, hogy nehogy defektem legyen, mert az emelő már nem bír a küszöbben megkapaszkodni. Ütöttem-vágtam őket, de ilyen eszembe sem jutott. Most meg itt van ez a céges autó - nevezzenek konzervatívnak vagy hülyének - amire jobban vigyázok, mint a sajátomra és nesze, kikönyököl a hajtókar az oldalán. Az elmúlt 4260 km átlagfogyasztása 5,2 liter volt, ebből is látszik, hogy soha nem sportoltam az autóval, kinőttem már abból, hogy rúgjam a másét.

Nagyon bosszantott a dolog. Oké, hogy az autót mindig akkor szervizeltük, cseréltünk olajat, amikor a kijelző jelezte, jellemzően 25-28 ezer kilométer környékén, de szinte csak hosszú távokat ment és elméletileg minőségi olajjal töltötte fel a hivatalos márkaszerviz.

Aztán beszéltem erről az Égéstérben és kaptam négy levelet, hogy nekik is ilyen történt (2 eset) és hallottak ilyenről (további két eset) és nem is csak egy autóról. Az egyik levél kiemeli, hogy a 2007-ben gyártott BXE motorkódos blokkokat érinti, semmi mást.

Tudják mi volt az enyém? Igen, 2007-es BXE.

Aztán túrtam egyet a neten, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem egyedi eset. Fórumok tele vannak a hajtórúdcsavar-szakadásos, csapágy-megragadásos esetekkel, de igazán nem tudja senki, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e először. Általában 150 és 240 ezr km között bekövetkezik, én a 266 ezerrel sokáig bírtam. Volkswagen nem foglalkozik vele, öreg autók már ezek. Egyelőre nem szedtük szét, de szét fogom, kezemben akarom tartani azt a csapágycsészét, és meg akarom nézni, hogy én tudjak a legokosabb lenni a fórumokon. De addig is, ha önnek is BXE kódos PD TDI-je van, legyen önnél vontatókötél vagy haver tréleres telefonszáma. Esetleg még időben cseréljen csapágysort és hajtórúdcsavart is. Biztos, ami biztos.