8+1 dolog, ami nélkül lehet élni, de minek?*

Meghatározó dolgok ezek, melyek mély barázdát húznak agyunkba, szórnak bele magot, hogy majd hosszú évek múlva is idült mosollyal az arcunkon nézhessünk vissza erre a benzingőzzel öntözött, olajcseppekkel trágyázott növényre, miközben az Arany Alkony teraszán ülve elindul egy nyálcsepp a szánk sarkából a tolószék karfája felé.

1. 458-as Ferrari-zengés a hegyekben

A középmotoros, V8-as Ferrarikban az a jó, hogy a kompromisszum legkisebb csíráját sem tartalmazzák. Vegytiszta sportautók, csodálatos hanggal, elképesztően igényes megoldásokkal ott, ahol kell és egy nagy adag leszaromsággal ott, ahol nem számít. Mert mi a fontosabb? Hogy a szelepek ne lebegjenek be kilencezres fordulaton vagy hogy a bajuszkapcsolók ne egy Ducatóból jöjjenek? Nem véletlen, hogy a LaFerrari létezésének ellenére is ezt tartja még ma is a világ legjobb sportautójának több olyan profi, akiknek a szavára mindenképpen adni kell.

Annak idején délelőtt tizenegykor csörrent meg a telefonom azzal, hogyfél óra múlva át lehetne venni egy tesztautót pár órára a Váci úton, érdekel-e? Önök mit mondanának? Törődnének azzal, hogy éppen milyen rövidnadrág van magukon vagy hazafutnának borotválkozni, hogy ezzel is időt vegyenek el maguktól és egy Ferraritól? Nem hát. Nem tettük mi sem Csikóssal, hanem úgy, ahogy voltunk, hanyatt-homlok rohantunk, nem ismertünk sem istent, sem embert, itt minden percért kár. Ennek ellenére megkaptuk a sok besavanyodott trolltól a kritikát: hogy lehet már így Ferrarit tesztelni? Ami egy vicc, mert ki nem szarja le a ruhát, amikor beül a hártyavékony ülésekbe, melyek a térd alatt is megtámasztanak, beröffenti a világ legszebb hangú szívó V8-asát és lehúzott ablak mellett megküldi úgy istenesen, hogy zeng bele a hegy és a völgy?!

Két autóra kívántam rá életemben, melyekre jó eséllyel sosem lesz pénzem. Az egyik ez, a másik a GT3RS, egyszerűen azért, mert valahol a sok parasztvakító csingilingi, manettinós buzulás és okos grafikonok meg vicces kijelzők alatt ott van a pőre anyag, az irgalmatlan mérnöki tudás és az az iszonyatos know-how, amit kizárólag egy olyan márka tud felvonultatni, amit egy fanatikus autóverseny-rajongó lökött, tolt és taposott ebbe az irányba hosszú évekig. És amikor ott vagyunk, elfordítjuk a kormányt és megérezzük – nem az ujjainkkal - hanem egész testünkkel, ahogy a tapadáshatáron nyúzott Michelinből lemorzsolódik egy darab, na akkor nevetünk fel hangosan és morogjuk magunk elé a nissangtrafaszom-mondatot. A 458 Italia a sportautó, pont. Él, mi vele élünk és tökéletes, mert éppen annyi apró de lényegtelen hülyesége van, amennyi a tökéletességhez kell. Ahogy Csikós mondta:

Drága móka, de ha ajándékként összedobják a bérletet a haverok, akkor mindenképpen érdemes kipróbálni. Mondjuk ehhez találni kell egy olyan kölcsönzőt, ahol nem nézik hülyének az ügyfelet.

2. Ácsorgás a Nordschleifén

Ascari, Fangio, Jimmy Clarke, Stuck, Schumacher... ugyanezen a töredezett, göröngyös, dimbes-dombos, púpos és tekeredő aszfalton álltak, talán éppen ott, ahol mi most. Legendák éltek és haltak itt 1925 óta a félméteres rázókövek között, az Eifel-hegység csodásan tiszta levegőjéhez harapva az aszfaltról felszálló hajnali párát. Fejük fölött szénhidrogénlánc-glória ragyog örökké és a Nordschleife csaknem 21 kilométerének minden egyes négyzetcentimétere a vegytiszta motorsport-történelem, a saját határait folyamatosan egyre messzebbre toló és azt újra meg újra átlépő ember és gép küzdelmének dicsőségét sugározza.

Mágikus pillanat, amikor semmi nem hallatszik, elhúznak a gépek és halk zizzenéssel egy száraz falevelet fúj át Karussel betonján a szél. Ha egyszer voltál ott, azonnal megérted, miért jár ki az örök dicsőség azoknak, akik itt nyerni tudtak. Bármivel, bármiben. Pokol ez, amit ha megjársz, láttad a mennyek országát.

3. Téli éjszaka a hegyen a barátaiddal

Éjfél, menjünk, tankoljuk a százast, mindenki itt van? Hívtad őket, mi van ott? Nem adja, gyerünk ide fel, aztán meglátjuk. VB a pálya, csak a parkolóban racsnizgatnak apa kocsijával. Fent van valaki? Kérszteát? Menjünk, kettő, tiltás, három, nézőskanyar, sperrdifi, Zsiguli, E30, kompótok, Subaruk, jeges, szöges, mankó? Miveljössz? Debicafrigo? Greendiamond? IceGuard? Beesett, menjünkle, kössed, állítsd meg őket, húzzuk ki, jól vagy? Szardlemenjünk. Lefelébeis, voltegykorlát, megegykő. Köcsögök már hazamentek? Mindigszembejöttek. Szúrófel, sperrtrúgod, lapjával. Odafent egy cigaretta, pihenő, embernek-gépnek. Tilos, nem szabad, jönarendőr. Békénhagy, másnemjárerre. Élünk, barátaim, élünk, mint régen. Ötvennel haza, kiégve, boldogan, másnap meló. Este csörgünk. Jó volt.

4. Fiat TC-motor 

Aurelio Lampredi, Gioacchino Colombo és Vittorio Jano (János Viktor) valószínűleg minden idők legnagyobb motorkonstruktőrei. Nem túlzás állítani, hogy zsenik voltak, hiszen ők hárman voltak azok, kiknek gyermekei a mai napig képesek megríkatni a felnőtt férfiembert hangjukkal. Teljesen mindegy, hogy soros négyhengeresről, vagy V6-V8-V12-es versenymotorokról volt szó, mindig élen jártak és csodát tettek. A Lampredi négyhegeres, dupla vezérműtengelyes motorja 1966-tól 2000-ig maradt gyártásban és ha szeretnéd megtudni, hogy hol lakik a gázreakció Jóistene, akkor nincs más dolgod, mint odamenni egy veterán ralin az első 131 Abarth Rallye tulajdonosához és megkérni, hogy túrjon bele a gázba egy kicsit. Az a torokhangú hörgés alul és a mindenre elszánt halálsikoly hatezer fölött egészen feledhetetlen és semmi más nem tudja, az egész olasz nemzet dühe ott van benne, mindenért. És már sosem lesz olyan.

5. Honda S2000

Egy autó abból az időből, amikor a Honda még úgy mert piacra dobni modelleket, hogy nem próbált meg velük megfelelni boldog-boldogtalannak, hanem csináltak valamit maguktól, valamit, amiről úgy gondolták, hogy jó lesz. Benne van az NSX kigrammolt műszaki fanatizmusa, az elképesztő balansz a motor-váltó-futómű között és az igény arra, hogy vezesse az ember, ne csak utas legyen a saját autójában. A hibátlan MX-5-ös Mazda, a japán finommechanika diadala az európai lóerőhajtó, túlsúlyos baromságok felett. Aki az S2000-esben nem érzi meg a tökéletességet, az inkább üljön masszázsfotelben egy háromezres turbódízel mögött örök életében és pihentesse a kezét a negyvenhétgangos automata előválasztóján.

6. Saját kesztyű

A saját kesztyű ünnep. Mindegy, hogy satnya bérgokarthoz vesszük fel az új darabot, vagy fakormányhoz a finom nappabőrt, netán a lyukasra koptatott ujjbegyű vackot húzzuk fel egy újabb csapatós napon. Kesztyű akkor is kell, ha nincs mihez felvenni és mikor, mert hátha lesz? Kicsit büdös, kicsit gyűrött vagy foltos, de a miénk és valahányszor ránézünk vagy ráakadunk pakolás közben, mindig eszünkbe juttat valamit, ami kellemes. Párja a slusszkulcs a kulcstartón.

7. Hátsókerekes autó

Miért jobb? Mert nem akarjuk egyszerre kormányozni és hajtani is a kereket, így nem csak nagyobb kanyarsebességet érünk el, hanem ezt a két fontos funkciót különválasztva mi magunk döntjük el, hogyan és miképp fordulunk el. Voltak, akik úgy gondolták, hogy sokra vihetik a motorsportban elsőkerekes autóval, kérdezzék csak a Nissant.

Nem véletlen, hogy minden valamirevaló pályaversenyen csak ezeket látni. A fortélyos határon autózás, amikor éppen csak mocorog, de még nem szakad el keresztben, a finom ellenkormányzás kigyorsításnál és az adrenalin, ami elönti az agyat, amikor kiadja szépen... Lelke mélyén úgy is mindenki tudja, hogy jobb tolni, mint húzni.

8. Éjszaka a Le Mans-i 24 óráson

Sötét, egy kicsit nyirkos, zsíros, a kandelábereken lógó lámpák fénye éppen csak átszűrődik a párás levegőn. Messziről morajlás hallatszik. JÖNNEK. A morajlás hangos dörgéssé erősödik, a hullámforma palánkon feltűnik egy fénycsóva és abban a pillanatban BANG-BANG-BANG, szétszakítja a levegőt a szétforgatott V8 bömbölése, ordítanak a kis V6-osok, a repedő levegő csattanása hallatszik, ahogy elhúz egy LMP1-es. Egy szempillantás és már nincsenek ott. Robbanásszerű maszatok, foltok és utánuk megint a csend és a sötét. Csak az izzó féktárcsa nyoma ég még a retinánkon, mikor ők már messze járnak. Vakrepülés, pár centire a földtől, bele a világba, egész éjszaka. És nem veszik el. Kőkemények, hősök, bolondok, Le Mans.

+1. Barátok, akik ugyanúgy benne vannak

Kell ide magyarázat? Kell ide karakter? Ha nincs kivel megosztani az élményt, ha nincs, aki segítsen, akivel hajnalba nyúlóan lehet hergelni a dögöt, majd végre elégedetten egymásra nézni a próbakörön, akkor nem ér az egész semmit. Az igazi barátságok nem a Facebookon, hanem az emelő mellett köttetnek.