Miért csiripel a TDI?

Amikor bő egy évvel ezelőtt megvettem életem első dízel autóját, a B4-es 80-as Audit, kevés sürgető tennivaló volt vele. Volt azonban egy igen idegesítő, de a működést nem befolyásoló hibája. Nevezetesen az az éktelen csikorgás, amely rendszerint hideg motornál jelentkezett, és a hideg futkosott tőle a hátamon. Nem egyedi eset, az 1Z kódú TDI-knél legalábbis nem ritkán jelentkezik hasonló. Így Becsületesnepperünk és persze több olvasónk is előállt megoldási javaslatokkal, de a szerelést kicsit halogattam. A nyolcvanast aztán húszezer problémamentes kilométer után eladtam, de még a hirdetés feladása előtt nekiugrottam a bütykölésnek.

Mivel az autót megvéve rögtön a szíjak cseréjével kezdtünk, így a hosszbordás szíjra már nem gyanakodhattam. Annál inkább a feszítőjére. Ez mindenféle kedvezmény nélkül 4-5 ezer forintba kerül, a cseréje sem ördöngösség. A csiripelést persze nem oldotta meg, lehetett tovább keresgélni.

Jöhetett tehát a Becsületesnepper tippje: maga a hosszbordásszíj- feszítő egy kilencven fokban hajlított köracélon kapott helyet. Ez a feszítőkar becsatlakozik egy alumínium konzolba - egészen pontosan a generátor konzoljába. A gondok ott kezdődnek, amikor a feszítőkaron található hüvelyek az évek során elkopnak. Ilyenkor belemaródnak az acélba, és kiválóan alkalmasak lesznek a hangkeltésre.

A szerelést a szíj és a feszítőgörgő levételével kezdtük. A generátortartó konzol hátoldalán aztán van még egy rugós feszítőelem - ez egyébként már egy huszonezer forintos tétel, de nem kellett cserélni -, amit szintén levettünk. A könnyebb hozzáférhetőség érdekében az alumínium konzolt is kiszabadítottuk. Amikor végre kézben tarthattam a feszítőkart, elégedetten nyugtáztam, hogy a várakozásnak - és a fórumokon látottaknak - megfelelően elég rendes bemaródásokat láthatok. A két hüvely pedig a felismerhetetlenségig kopott, nyilvánvalóan nem látták már el funkciójukat.

Az alkatrészekből egyébként gyárit vettem, így a feszítőkar, a két persely és a két porvédő összesen 18 ezerből jött ki. Összerakáskor szépen bezsírozva került minden a helyére, a munka végeztével megkönnyebbülten szisszenthettem a sört. Csak éppen az öröm nem tartott túl sokáig. Másnap reggel kulcs a gyújtáskapcsolóban, fordít, indul... csikorog. Ilyenkor egy világ dől össze az emberben. Igaz, azzal, hogy kiderült, nem a feszítőkar adta a hangot, tovább szűkült a kör: csak a főtengely-szíjtárcsa lehet a ludas.

Ennek a cseréjébe én nem fogtam már bele, mivel időközben megvették az autót. Azt már a hirdetésben is jeleztem, hogy ezzel a 20-40 ezer forintos alkatrésszel érdemes kalkulálni. Viszont annak utánajártam, hogy az ékszíjtárcsa kialakításán időközben változtatott a gyártó. A myturbodiesel.com-on is megtalálható fotón jól látszik a különbség a régi (028 105 243K számú) és az új (028 105 243T jelzésű) egység között.

A lényeg annyi, hogy a régi szíjtárcsa két részből állt, amelyek közé gumigyűrű került. A tizen-huszonéves és több százezer kilométert futott autóknál azonban a külső rész már elforoghat, csikorgó-visító hangot adva. Ezt a hibalehetőséget küszöbölték ki az újabb fajta tárcsánál.