Kamionosok, és durvák
Épp a főbejáratnál, a benzinkúton próbáltam kitalálni, hogy a parkolóban teljesen leeresztett gumimba elég lesz-e levegőt fújni, és hazáig kibírja, vagy itt állhatok neki kereket cserélni, mikor mellém gurult Pistike barátom. Nem egy nagyon érzelmikitörős fajta, de így is kiszakadt belőle: bazmeg, ez a mai verseny g.tszi jó volt, a tavalyi ehhez képest zéró, semmit se tudott. Pedig már akkor is hitetlenkedve mesélték, mikor az orruk előtt szakadt le az egyik első lökhárító a célegyenesben, és 10-15 méter magasan pörgött a levegőben. Hát, most ugyanott egy fél kamionfülkét daráltak le. De ne ugorjunk ennyire előre.
A kamionverseny már azért is jó, mert ilyenkor egy csomó nagyvas-buzi is megsétáltatja az órákon át glancolt nyergesvontatóját, ezért már a parkolóban is igazán fasza kamionokat lehet szpottolni.
De ha valaki kényelmes, az elég, ha a pályán zajló kamion-korzót megnézi, mindenki fordul pár kört a Ringen – van, aki ezt szó szerint érti, és addig nem nyugszik, míg négycsíkos fánkot nem rajzol a pályára.
Aztán azért is jó, mert egy ilyen kamionverseny önmagában nem elég program a hétvégére, betétfutamok is vannak. A Swift kupa talán sokaknak nem valami izgalmas téma, de az az igazság, amikor felsorakozott a sok csámpás kis Swift, komoly ingert éreztem, hogy azonnal bepattanjak valamelyikbe. Ezek a vasaló-Swiftek alapból is dögösek, pályafutóművel meg különösen szexik, és ha tudja az ember, hogy bőven 2:20 alatti időket mennek velük, nagyon, de nagyon megkívánja, hogy pár kört fordulhasson a Hungaroringen.
A másik betétverseny a Blancpain GT-kupa, amiben a gazdagok és szépek játszanak nagyon komoly és drága játékszerekkel. Lamborghini Huracán GT3, Mercedes-AMG GT3, BMW M6 GT3, Audi R8 LMS, Bentley Continental GT3, Ferrari 488 GT3, meg hasonlók verekszenek ilyenkor a pályán. És ahány típus, annyiféle motorhang. A Bentley és a Mercedesek robajától még most is feláll a szőr a hátamon, pedig a kamionos történések miatt csak háttérzajként hallottam őket.
Ráadásul ezek azok az autók, amik az utcán idegesítő, rongyrázós pózkocsinak tűnhetnek sokak szemében, de itt, ütötten, kopottan, gumicsíkkal az oldalukon azonnal irtózatosan kívánatossá válnak. A versenypályán már egyik szupersportkocsi sem torslusszpánikos pocakosok csajozós verdája. A lepattogott fényezés, a tökéletestől nagyon távol álló dekor, a darabosan hiányos koptatók, a test-test elleni harcok nyomai csodát tesznek velük.
Ami pedig a kamionversenyt illeti: kevés olyan eseményt tudnék mondani, ami ennyire nézőbarát. A pályából persze ugyanannyit lát a kilátogató, mint bármilyen más versenyen, de nagyon ritka, hogy a paddockba ennyire lazán lehessen sétálgatni, és mivel a kamionok nem tudnak a bokszokon keresztül a pályára hajtani, ezért mindegyik versenygépet, egyenként meg lehet simogatni verseny előtt és után is.
Nincs flancolás, a versenyzőkkel bármikor lehet nyomni egy szelfit – még Kiss Norbival is, pedig neki ilyenkor sokkal több rajongója vágyik egy közös fotóra, mint a többi sofőr esetében. És hát tényleg, a pályán olyan birkózás zajlik, hogy az ember belekönnyezik a gyönyörűségbe. Ami külön érdekes, hogy bármekkora lökdösődés is volt, a dobogón szélesen vigyorgó versenyzők locsolják szanaszét a pezsgőt és veregetik egymás vállát. Még szegény Vojtisek is mosolyogva szentségelt a kamerába, mikor Kiss Norbi egy szerencsétlen mozdulattal kiforgatta, és egyenesen a bokszutca falába csapódott a cseh kamionja. Nagyon rondán összetört a fülke, vasárnap nem is állt rajthoz egyik futamon sem. Reméljük, hogy egy hét elég lesz a gatyába rázásához, hogy a Most-beli futamon megint ott lehessen a kamionversenyzés nagyöregje.
Azt hiszem, legközelebb is érdemes lesz élőben nézni a futamokat, őrületesen jó élmény a sok magyar szurkolót hallani – van, hogy a pályát sem kell látni, az ember az ordítás erejéből és hangsúlyából pontosan tudja, épp mi történt.
Kattintsanak bármelyik képre, Kéner Eszter terjedelmes galériája nyílik.
