A kereszteződés, ahol csak hibás lehetsz

A múlt heti anyagban csak beszámoltam a családi Avensis haláláról. Azonban az autómban ott volt a fedélzeti kamera, és működött is. Egy ilyen baleset után az ember nehezen veszi rá magát, hogy megnézze a felvételt, pláne, hogy én vagyok a hunyó.

Az érdekelt, hogy miért nézhettem be ezt a kereszteződést. Aki nem olvasta a korábbi anyagot, röviden a lényeg: nem adtam meg a jobbkezet, nekem jöttek, ugattam, kitöltöttem a betétlapot, félretoltuk a másik roncsot, megírtuk a bejelentőt. Szegény embertől nem bírtam elnézést kérni elégszer.

A rendőrök nem akartak kijönni, mert személyi sérülés nem volt, amúgy is elismertem a bűnösségemet – ha kijöttek volna, még meg is büntetnek. Nem akarom az érdemeimet kisebbíteni, de én nem az a típusú ember vagyok, aki lassítás nélkül megy át a jobbkezes kereszteződéseken, és int a vészfékező kocsik vezetőjének, hogy bocs. Lényeges infó, hogy bár jártam már itt, de nincs meg memóriából az a kis utca, ahol ütköztünk, vagyis ha észlelem, értelmeznem kell a közlekedési szituációt, reagálni és meg is állni. Hát, ez nem jött össze. Íme.

Miután megnéztem a videót, kicsit közelebb kerültem a lényeghez. Volt egy bokor, amire nem is emlékeztem, a gondos sarki lakó telepíthette ki valamikor. Aztán egyszer csak belém hasított, hogy nézd csak, ott mintha egy kereszteződés lenne – amikor a bokor mögül előtűnt az utca. Cirka két és fél másodperc múlva már nem volt autóm, és annak az illetőnek sem, aki jobbról érkezett.

Nem könnyíti meg az ember dolgát, hogy még két villanyoszlop is van a sarkon, a sarki telek kerítése pedig átláthatatlan. (Az odébb lévő egyirányú utca tábla nem segítség, az akkor is ott lenne, ha jobbról nem lenne utca.)

Áldozatom rendes tempóval érkezett, miért is jött volna lassan? Neki itt nem kell jobbkezet adnia, hiszen a keresztutca egyirányú, csak balról jöhet jármű. Neki csak majd kicsit odébb, a füves rész után kellene figyelnie, de azt már a házak közül, messziről látja. Szóval van motiváció arra, hogy lassítás nélkül érkezzen, ránézésre akár ötvennel is jöhetett. Fékeznie se nagyon volt lehetősége, hisz a sarkon lévő két oszlop és az átláthatatlan sarki kerítés miatt ő sem láthatott meg időben. Ez ráadásul egy lejtős utca, könnyű belendülni. Természetesen a jobbkézszabály őt védi, ezt egy pillanatig sem vonom kétségbe.

Az más kérdés, hogy ebben a helyzetben a jobbkézszabály csak volt arra jó, hogy utólag könnyen eldőljön, ki a hibás, aki meg lázad, arra ráhívják a rendőrt, és a büntivel még többet bukik. Visszamentem a helyszínre, és megnéztem, hogy vajon van-e az embernek esélye, és pont olyan pechje van, hogy jön is valaki jobbról.

Hát, nem sok.

Az autó orrától mérve kb. 18 méterre vagyunk a kereszteződéstől, amikor már nem takarja ki a bokor. Adjunk még hozzá 2 métert, hiszen a túloldali sávban halad az autó, az egyszerűbb számításhoz vegyük azt, hogy van még húsz méterem. A bokor a videón kicsit máshogy jelenik meg, mint az életben, mivel a fedélzeti kamera nagyon nagy látószögű, és nem szemmagasságban van, hanem magasabban. Ha a bokor már nem takarja ki a kereszteződést, akkor is a szemnek ki kell bogarásznia a kereszteződést a két oszlop és a kaotikus képű kerítések közül, az aszfalt viszont az aljnövényzettől alig látszik.

A jobbkezes utcát egyébként semmi sem jelzi előre, nincs 30-as övezet, elvileg teljesen legálisan jöhettem volna ötvennel. Szerintem nem volt annyi, ez egy kertváros, nem siettem sehová, szabin voltam, ott ült hátul a lányom. 40-45-nél nem jöttem többel, még ha az ultra nagy látószög miatt úgy is tűnhet a videón. Ráadásul egy sarokkal arrébb még védett útvonal van, végig macisajttal, és utána semmi hír, hogy itt változott volna valami, miután kettéágazott az út egy ipszilonban.

Ha tehát ötvennel jön bárki, sok esélye nincs megállni, de még negyvenöttel sem, bár a autóversenyzői "A" liszensszel rendelkezőknél már megcsillan némi remény. Valójában negyvennel kell jönni ahhoz, hogy meg tudj állni – de még van némi sanszod arra, hogy belefúródj a másik oldalába.

Van itt viszont egy bibi. Vajon életszerű, hogy bárki már abban a pillanatban drasztikus vészfékezés mellett dönt, amikor kikerült a kereszteződés a bokor takarásából? Nem hinném. Hacsak nem lát ott egy stoptáblát, vagy legalább egy combosabb fekvőrendőrt. De ha nem mentem gyorsan, mégis miért nem tudtam megállni?

Mert volt még egy dolog, ami elterelte a figyelmemet. Először jobbos utcára készül az ember, amikor meglátja a kereszteződést, de van egy pillanat (sajnos a videón a tömörítés miatt alig látni, de az én full HD eredetimen látszik), amikor a két villanyoszlop között feltűnik egy tábla. Nem lehet megállapítani a formáját, mert az éle látszik. Pontosan azt néztem, hogy most akkor mi van?

De újra a villanyoszlop takarásába kerül a tábla. Már elvettem a gázt, de haboztam, nem fékeztem. Talán indiszponált voltam, vagy mi, a videót kikockázva már van egy pillanat, amikor feltűnik a vétlen fél orra, de a tábla előbukkanása ismét eltereli a figyelmet. Jesszusom, a tábla kerek, fék, csatt!
Ennyi volt.

A légzsákok eldurrantak, mire felfogtam, már ott voltak leeresztve. Tiportam a féket, mint az állat, de az autó alig lassult, füst mindenhol. Atyavilág, mi lehet a gyerekkel? Hátul ült, szerintem még mozgott a kocsi, amikor hátranéztem és megnyugodtam.

Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg vagy húsz méterrel odébb megállt az Avensis. Se kép, se hang, a motor állt. Utólag furcsának éreztem, hogy nem működött a blokkolásgátló, de mint kiderült, az akku kiugrott a helyéről, az egyik vezeték leszakadt a saruról, a generátor eltört. Mitől is működött volna bármi?

Az ütés a kocsi elejét érte, Timi meg méltatlankodva mondta, hogy semmi baja. Azért lett egy karcolás a karján, de a széles, versenyülés-szerű támla megvédte őt.

Igen, az átkozott egyirányú utca miatt a kötelező haladási irány tábla volt ott, ami tovább hosszabbította a reakcióidőmet. Pusztán azzal, hogy ez a tábla megzavart, legalább egy másodpercet veszítettem, ekkor már csak pár méterre voltam a kereszteződéstől. Amikor becsapódott a Nissan, hiába nyomtam a satut. Ha hússzal jöttem volna, akkor sem tudtam volna megállni.

Ilyen helyzetbe hozni a közlekedőket teljesen abszurd.

A környékbeli lakók már tudják a megfejtést, és úgy kezelik a kereszteződést, mintha stoptábla lenne a sarkán. Óriási előny ám a helyismeret, esetünkben aki erről nem tud, ráadásul ötvennel jön – megteheti – és fel kell fognia a szituációt, annyi esélye van, mint halnak a forró zsírban.

Alapvetően a jobbkéz-szabály akkor az optimális, ha egyenrangú utak kereszteződnek, ám az nem működik, hogy az egyik ág nyélgázon megy, a másik meg vegye észre, amikor szinte fizikai képtelenség észlelni magát a kereszteződést is, és megállni előtte. Ahol mindenkinek lassítania kell, ott is vannak balesetek persze, de azok inkább kisebb koccanások, nem ilyen brutális erejű ütközések. Ilyen súlyosságú balesetek egy kertvárosban teljesen indokolatlanok.

A kereszteződésnek további sajátossága, hogy a vétkes jármű olyan pofont kap, amitől keresztülvágtat egy járdán (illetve ha a vétlen kocsi oldalát kapom el, akkor meg ő). Hihetetlen szerencsém volt, hogy épp nem ment ott senki gyalog, mert akkor még járhattam volna a bíróságra is.

A másik rizikó: ha a vétlen autós nem csatolta be magát. Simán megeshet, hogy úgy összetöri magát, hogy a mentő viszi el. Nem olyan könnyű ám ilyenkor bebizonyítani a bíróságon, hogy semmi baja nem lett volna, ha be van kötve – pláne, ha egyes magyar igazságügyi szakértők morálját is bekalkuláljuk. Úgyhogy még köszönettel is tartozom a keresztirányú úrnak, nem csak elnézéskéréssel.

Tulajdonképpen még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam, a károm csak anyagi jellegű, leszámítva öt hétnyi mellkasi fájdalmat, hogy az ágyból is alig bírtam felkelni reggelente. Mindenesetre ha még nagyobb pechem van, olyan meghurcolásban lett volna részem, ami évekig tartó, és százezrekbe kerülő procedúrát is jelenthetett volna. Egy ilyen esetben már biztosan elgondolkodtam volna azon, milyen érvekkel lehet beperelni azt, aki szerint ezt a kereszteződést biztonságos így kialakítani.

Ezt nem önmosdatásnak szántam, tudok veszíteni. Már napirendre tértem a dolgok felett, örülök, hogy nem lett senkinek baja, de arra gondoltam, hogy bejelentem ezt a balesetveszélyes kereszteződést a Budapest Közútnál, hogy mások ne szopják így meg.

Mert azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a vétlen autósnak akkora ajándék volt, hogy a képébe durrant a légzsák, hetekig nincs autója és még ügyintézhetett is. Ebben a kereszteződésben a kettőnk kára cirka egymillió forint felett volt – egy ilyen elcseszett, kertvárosi semmi helyen, egy augusztusi, álmos délelőttön.

Amint történik valami, az eseményekről beszámolok.