Nem szeretem a fogyasztásteszteket. Pontosan mérni nagyon nehéz, rengeteg idő megy el vele, ráadásul fölöslegesen, céltalanul égeti az ember a benzint. Mellesleg agyhalál két, pláne több autóval szinkronban közlekedni, ha összehasonlító jellegű a teszt. De amikor két ilyen spúrmester van nálunk egyszerre, képtelenség ellenállni a kísértésnek.
Csikósnál volt a Prius, nálam a Rav4 hibrid, két autó, amit egymás mellett árulnak a szalonban, és adottságaik alapján sok szempontból felcserélhetők. Mindkettő normális, családi méretű autó, négy személynek csomagokkal megfelel. Ugye senki se gondolja, hogy a Rav4-est terepjárónak veszik? Más kérdés, hogy a Rav4 telibe trafálja a mai divatot, miközben a Priusnál szükséges egyféle vonzalom a szaniteráruhoz, ha az ember nem akarja utazás közben is fent hagyni a jármű veszélytelen megközelítéséhez szükséges hegesztőszemüveget.
Mindkettőben ugyanaz az agyondicsért, sokat bizonyított Toyota-féle hibrid hajtáslánc működik. Atkinson-ciklusban működő soros négyhengeres bújik össze két villanymotorral egy bolygóműves áttételen keresztül, csak a Rav4-esben minden kicsit nagyobb: 1,8 liter helyett 2,5-ös a benzinmotor, 122 lóerő helyett 197 a rendszerteljesítmény, és a hátsó kerekeket is hajtja egy külön villanymotor. A nagyobb súly (1,7 tonna vs 1,5) és homlokfelület ismeretében nem kérdés, melyik fogyaszt többet, de nem mindegy mennyivel. Hiszen hibridet jellemzően ökológiai lábmérete csökkentése végett vásárol az ember, vagy csak hogy spóroljon. Mindkét esetben a fogyasztás a lényeg.
Sikerült úgy szerveznünk az összehasonlítót, hogy ne legyen túl fájdalmas, és ne szabadítsunk fel pár hamburgernyinél több üvegházhatású gázt. Munkába menet gurultam át Kispestre, ahol Csikós harditárcsát süttetett, és együtt tettük egy kis kitérőt. Elmentünk az M5-ösön Ócsáig, onnan pedig a legrövidebb úton be a szerkesztőségbe. Ez durván harminc kilométer tiszta autópályázás, ahol egyébként nem spórolósan, hanem a megengedett maximummal haladtunk, majd még egyszer ennyi elővárosi, városi közlekedés, kicsi dugóval a rakparton.
Úgy érzem, egész jó mixet sikerült összehozni, volt benne mindenből kicsi. Megpróbáltunk azonos feltételeket teremteni, például mindkét autóban nagyjából félig tele akkumulátorral, üzemmelegen indultunk, és lehetőség szerint együtt gyorsítottunk, lassítottunk. Világos, hogy a fedélzeti számítógép nem egzakt műszer, és általában a kiírt adatba a nullázás előtti érték is jó darabig bejátszik, de az eredmény a hosszabb távon tapasztalt fogyasztással nagyjából arányban volt. Valószínűleg az üzemmeleg indítás miatt kicsit kedvezőbb értéket kaptunk, de nem irreálisak a számok.
A Rav4, amely alattam sok autópályázással 7,3-at evett, 6 literes átlagfogyasztással teljesítette a kört, a Prius pedig lenyűgöző 3,9-cel. Szerintem mindkettő szép szám, de ha úgy vesszük, ötven százalékkal többet zabál a nagyobb doboz. Nekem megérné a többletet, de felnézek a Prius tervezőire és használóira, mert egyrészt bámulatos reális körülmények között négy liter alá menni egy családi autóval, másrészt tiszteletet érdemel mindenki, aki társadalmi szerepvállalási indíttatásból felvállalja a Priust.
