Mézes madzag Vegasban: ilyen volt a SEMA Show

A SEMA a világ egyik legnagyobb autóipari kiállítása, ennek megfelelően óriási médiafelhajtás övezi. Talán ezért is túlzott elvárásaim voltak, amelyek csak részben teljesültek.

Évek óta készültem elmenni, de egyedül soha nem volt kedvem. Idén szerencsére hárman is csatlakoztak hozzám otthonról. Orlandóból (itt élek) közvetlenül lehet fapados járattal Vegasba repülni. Sajnos a szállásnál már nehéz spórolni, mert az árak a SEMA idején háromszorosukra emelkednek. Hónapokkal korábban, gondosan szobát foglaltunk, de a hotelfoglalásunkat valamiért törölték, így csak méregdrágán sikerült egy elég ócska szállást kapnunk. Normál esetben 30-40 dollár körül juthatunk szobához a stripen, de ilyenkor a legolcsóbb motel is százas fölött van.

Ha SEMA-regisztrációnkat időben elintéztük a neten (40 dollár), akkor néhány perc alatt megkapjuk a négy napra szóló belépőnket. Mivel a kiállítás jelentős része szabad területen fekszik, így belépő nélkül is be lehet lógni, de benn, a csarnokokban hamar kiszúrnak a biztonságiak, ha nem lóg a nyakunkban a belépő. A kiállítás közelében napi 30 dollár alatt nem találsz parkolót, de ha hajlandó vagy tíz percet sétálni, akkor a pár saroknyira lévő szállodákban már ingyen lehet parkolni, illetve a legtöbb hotelból ingyen busszal is el tudunk jutni a kiállításhoz.

A SEMA-n hatalmas a tömeg, és óriási a zsúfoltság. A hatalmas terület (és tömeg) miatt nehéz megtalálni az összes egyedi, tuningolt autót. Ez igazából egy szakmai kiállítás rengeteg autóipari beszállítóval, akik a standjaikon kiállított épített autókkal akarják felhívni a figyelmet magukra, illetve termékeikre. Tehát ne egy hagyományos tuningshow-t várjunk, hanem egy szigorúan szakmai kiállítást, amit a standokon bemutatott egyedi járművekkel próbálnak színesebbé tenni. Ezenkívül találkozhatunk a különböző autós tévéműsorokból ismert sztárokkal. Magáról a kiállításról minden szónál többet elmondanak a fényképek, érdemes megnézni a galériát.

Adnék még néhány ötletet, hogy mivel érdemes az időt agyonütni, ha már Vegasban járunk. A kaszinókat nem részletezem, mert azokról bárhol rengeteget olvashatunk (talán mégis kiemelném a Venice (=Velence) kaszinó 3. emeletén lévő Canale Grandét, amin gondolával is végighaladhatunk. Bátraknak ajánlom a Stratosphera-torony tetejéről való leugrást. Ezt Gabi barátom megtette, és állítólag élvezte is, bár ennek kissé ellentmond az ugrás előtt készült kép, amelyen a mosolya számomra nem tűnt igazán őszintének.

Ha van időnk, feltétlenül tegyünk egy kirándulást Vegas környékére. A Hoover-gát kihagyhatatlan, és 30 perc alatt elérhető. Megdöbbentő, hogy a felduzzasztott Colorado-folyó szintje mennyit apadt. Már-már úgy tűnik, hogy lassan elfogy a víz, ami az erőmű turbináit hajtja. Vegastól nyugat felé autózgatva futottunk össze a Lambo Huracannal, amivel sofőrje a kis forgalmú úton fel-alá próbált száguldozni. A bérelt 1,4 TSI Jettával (négy testes személlyel) űztük meg a Lambót, hogy közelebbről is megnézzük. Kanyarok előtt, a rövidebbre vett féktávokon mindig utolértük, hála a híresen jó VW-fékeknek, vagy talán ő jobban féltette a bérelt Lambót, mint én a Jettát, de sajnos kanyarból kigyorsítva és az egyenesekben nem tudtuk a lépést tartani. Nem igazán értettem, mert a tesztekben agyondicsérték ezt az 1,4-es turbóst.

Egy szónak is száz a vége; egyszer érdemes megnézni a SEMA-t , de önmagában csak azért utazni ilyen messzire megfontolandó. Ha viszont a környék látnivalóira is marad időnk, akkor felejthetetlen élmény.