A hidegháború szovjet szörnyei

- Te, Szása! Ismered a ZIL-t?

- Hogyne ismerném, Szergej!

- Szerinted tud úszni?

- Te bolond vagy, Szergej?

- Én azért csak kipróbálnám!

Ilyen beszélgetés nyilván nem hangzott el a szovjet hadiipari mérnökök között, de tény, hogy a hidegháborús időszakban sokkal bevállalósabb volt ez az ágazat, mint mondjuk a szemályautó-gyártás. Egy rendes jármű legfontosabb jellemzői a terepképesség és a tartósság voltak, és persze az sem ártott, ha elférnek rajta a katonák, és a fegyverzetnek is marad hely. A War History Online összegyűjtött egy csokorral a korszak kísérleti harci járműveiből. A fotókat Jevgenyij Kocsnov készítette.

A ZISZ-E134-eséből több változat is készült. A Model 3 külleme köszönőviszonyban sem volt az előzőekkel, de a második modellhez hasonlóan kétéltű volt.

A különféle ZIL-ek alapjaira is számos katonai járművet építettek. Míg a ZIL-157-es nálunk is ismert, addig az RV-ről már kevesebben hallottak. Persze nemcsak ebből, hanem a 131-esből is alakítottak ki egészen durva gépeket. A 132P például 5-7 km/h-val tudott haladni a vízen is – ebben gázturbina segítette.

Ilyen hajtóművel azonban nemcsak a ZIL-eknél kísérleteztek. Több KRAZ is kapott gázturbinát – elsőként az E260E. A GAZ-99D 350 lóerőt tudott, harmad- vagy akár hatodannyi károsanyagot bocsátott ki, mint a YaMZ-238 dízelmotor, miközben hatásfoka nagyobb volt. A tesztek során az erőátviteli rendszere mondta fel a szolgálatot. A szovjetek azonban nem adták fel, elkészítették a 2E260E-t, a második verziót, de ugyanúgy jártak.

Elég érdekes koncepciónak tűnik mai szemmel a ZIL-132C is: igen magas felépítményéhez keskeny nyomtáv tartozik, így igen borulékony jármű érzetét kelti. A gumik futófelülete egy méter széles, de a kerekek nagyon közel helyezkednek el egymáshoz. A tesztek során nehezen kezelhetőnek, instabilnak és túl nehéznek bizonyult, így nem is erőltették sokáig.

További hidegháborús szörnyetegekért kattintsák csak végig a galériát, van itt még látnivaló!