Könyvajánló: Magyar autókrónika, Boros Jenő, Maróti Könyvkiadó

Nem ez az első munka a témában, hiszen Zsuppán István már évtizedekkel ezelőtt feldolgozta a magyar autós múltat a Magyar autó című, több kiadást megélt könyvében, s a Velich István-Fogarasi Gábor szerzőpárosnak is volt egy hasonló témájú, kiváló kiadványa e témában Régi magyar autók címen. Ám említett könyvek régiek, legutolsó megjelenésük óta pedig sok víz lefolyt a Dunán, vagy stílszerűen inkább a Rábán. Azóta tervezőink váltak híressé, kicsi, előremutató kezdeményezések születtek edugott műhelyekben, a MOME európai hírű designer-képzővé nőtte ki magát, a múltat pedig tovább árnyalták a legújabb kori kutatások. Itt volt az ideje egy átfogó, új könyv megszületésének.

Boros Jenő, a (volt) Népszabadság (volt) autósrovat-vezetője vette kezébe a feladatot, mármint hogy felgöngyölítse ezt a szerteágazó, az írásos és képi dokumentumok átfogó hiánya miatt felettébb nehezen kutatható témát. A végeredmény egy 128 oldalas, kemény kötésű, A4-esnél valamivel nagyobb formátumú, 3500 forintos könyv lett, amelynek megvásárlásától senkit ne rettentsen el, hogy a címlapon szereplő három kép közül kettő életlen. A beltartalom ugyanis kárpótolja az olvasót e kis csuklásért, aláhúzva a tanulságot: aki felszínesen ítélkezik, lemarad a jóról.

Nem megyek bele a Csonka János-, Csepel teherautó-, Surányi, Pente és egyéb törpeautó-, illetve Puli-vonalba, mert azokról épp eleget írtak már, maradjunk annyiban, hogy ezek a témakörök súlyos fejezetek szintjén itt is mind helyet kapnak bő nyállal. De Boros Jenő könyvében tartalommal telik meg egy csomó köztes, illetve azóta megvalósult rész is. Szó esik Cserny József villanyautóiról, Csatjó József buborékforma, háromszemélyes Sigmájáról, a tükrökbe épített irányjelzőkről, mint magyar ötletről, a Frogról, Vanessáról és Stingről (Peredy Zoltán), szerepel a lapokon a NATO-szabványokhoz gyártott katonai Szöcske, s a legújabb kor felderítőjárműve, a Komondor is.

Nem marad ki a könyvből interjú Finta Lászlóval, a leginkább a 200-as Ikarus-családról ismert formatervezővel, majd szóba kerül a designer számos későbbi busza is. Megtudunk néhány belső sztorit az Ikarusok exportproblémáiról, külföldi teszteléséről, de neves, külföldön élő vagy dolgozó tervezőink is mind kapnak kisebb-nagyobb részt a lapokon - Galamb József, Barényi Béla, Farkas József, Vittorio Jano, Bíró László, Járay Pál, Pavlics Ferenc, Bejczy Antal, Anisits Ferenc, Hanula Barna például. Újkori formatervezőinkről, többek között Wittinger Csabáról, Bocsi Attiláról, Németh Gábor Tamásról, Varga Péterről, Kovács Miklósról is olvashat, aki belelapoz. Már ez a felsorolás is baromi hosszú - van ott böngészni való rendesen.

De nemcsak azért érdekes a könyv, mert összeszedi mindazt, ami az elmúlt 10-15 évben történt körülöttünk autós fronton, hanem a régmúlt egyes zűrös elemeit is újraértelmezi. Nagyon helyesen előkerül benne a karburátor szabadalmi ügye, amit a magyar gondolkodás Csonka János találmányának könyvelt el, ám számos kutatás arra mutatott, hogy Wilhelm Maybach korábban jutott dűlőre a szerkezettel, s valamennyiüket jócskán megelőzte egy bizonyos angol, Edward Butler e témában. Hogy mi a jelenlegi álláspont, maradjon a könyv titka.

Persze, elkelt volna egy korrektor a gyártási folyamatban, mert az olvasó a kellemesnél némiképp gyakrabban botlik helyesírási hibákba, de mint tudjuk, a magyar könyvpiaci példányszámok ismeretében egy ilyen lépés nyilván érezhetően megdobta volna a kiadvány most rendkívül kedvezőnek mondható árát - és sokszor egy ilyen apró mozzanat dönti el, hogy valamit elkapkodnak-e a polcokról, vagy sem.

A tartalom, a témaválasztás, a részek kibontása azonban kiváló, a képanyag pedig lebilincselő. Egy olyan könyv készült el, amely ha épp most meg nem születik, és az író ezekben az időkben, amikor még egyáltalán lehetséges, össze nem szedi rá az alapanyagot, később talán már megismételhetetlen lenne. Fogadjuk hát szeretettel.

Boros Jenő - Magyar autókrónika, 2016.
Kiadja a Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft.