Ökumenikus gépszeretet a zimankóban

Ez az átlag hétköznap aggódással telik, ahogy euronormák, közteres kamerák és NKH-s mobil vizsgaállomások viharfelhőit fújja össze a szél. A céges parkolóban az eltűnő Nap utolsó sugarai félgőzzel csillannak meg az össze-vissza sizingolt, egyenplatformolt gombócautók vízbázisú fényezésén, miközben egy megcsömörlött marketinges próbál szlogent gyártani. Mégis mit találhatna ki, hogy vágyat keltsen legújabb autójuk a mobiltelefonjukkal összegyógyult vásárlókban. Megvan! Elmegy aszfalton, földúton, Androidon, iOS-en! Az oprendszer, az az igazi selling point! Ez egy ilyen hétköznap, a szó leghétköznapibb értelmében, hisz szinte az összes többi nap is ilyen...de csak szinte!  

Bár az autózás közel másfél évszázados jellemfejlődése mostanság mintha orwelli szakaszba lépne, azért még akadnak olyan napok, amikor a régen minden jobb voltról nem csak beszélni lehet, mostanra füstmentes, kocsmák sötét zugaiban, de meg lehet szagolni, hallgatni, tapogatni. Ez a szombat egy ilyen nap volt. Minden évben várom. Képtelen volnék belekötni az Oldtimer Premierbe, az egyik legjobb autós rendezvény itthon. Ha létezne Ökumenikus Autószeretet Egyháza, akkor ez volna a tavaszváró ünnepi miséje.

Lényegtelen, hogy hardcore októbert produkált ez az áprilisi szombat, csak megtelt a biatorbágyi parkoló. Tizes skálán kilencest kap az érzés, hogy ha csukott szemmel eldobnék itt egy teniszlabdát, három olyan autót találnék el, amit azonnal haza is vinnék. Jó dolog ugyanis a Red Sun Fest, szórakoztató zsiráfokkal van tele egy Stancefest, de az Oldtimer Premier akkor is az egyik örök kedvenc lesz, mert vegytisztán hozza azt a Cars and Coffee-érzést, amit még az Autók és Kávé is csak takarékon tud. Nézegessenek hát képeket egy rendezvényről, ahol békésen megfér a rozs...khmm...patinás Oltcit a Lorinser-Bálna mellett, egymásra kacsint a Trabant és a Rolls-Royce és nem tapossa el a Nova SS az NSU Prinzet, mert a gépszeretet mindenkit befogad.