Rolls-Royce Phantom ötöd áron. Kell?

Nincs mindenkinél hetvenmillió forint otthon a cipős dobozban az ágy alatt, s akinél van is, az sem biztos, hogy ennyi pénzt okvetlenül használt autóra akarna költeni. Ez áll az érem egyik oldalán. A másikon meg az, hogy a Rolls-Royce Phantom egy pokolian kívánatos tárgy.

Annyira méltóságteljes és nem evilági, mintha nem is autó lenne, hanem épület. Hatalmas, jóságos, nyugodt tömbszerűsége elhomályosít bármilyen más autót – emlékszem, hogy amikor a Mercedes még próbálkozott a Maybach márka felélesztésével, és egyes dubai, kuvaiti és dohai fotókon néha látni lehetett a kettőt egymás mellett, milyen jókat kacagtunk a nyomorult kis nyújtott S osztály-szappantartón. Semmi nem állhat egy Phantom mellé, legfeljebb egy Liebherr bányadömper. Ennek méltósága van. Lehet vágyni rá, aki egyszer egy ilyenbe beül, többé nem tudja megrágcsálni sárga fogaival a jeti.

Csak hát az a hetven misi, az kicsit fáj – márpedig ennyibe kerül az egyetlen használt Rolls-Royce Phantom a magyar neten egy tízperces körülnézés után. De csak Angliáig kell menni – és amíg az EU-ban vannak, érdemes jól ki is használni a vámmentességet, mert utána már milliókkal drágább lesz – és megvan a megoldás. Alig tízmillióért – az már megéri, nem? Még akkor is, ha utóbbi esetben nem egy 18 ezer, hanem annak majdnem tízszeresét futott autóról van szó.

Egy Bentley Phantom, esetleg Rolls-Royce Eight, attól függ, ki, honnan nézi. Ugyanaz az elegancia, ugyanaz a méltóság, ugyanaz a sziklatömb-szerű fellépés, ugyanazok az egyszerű, letisztult vonalak. Egy két lábon... őőő... négy keréken járó Nemzeti Múzeum ez, minden nézetében, minden ízében egyenértékű az eredetivel.

Azaz majdnem.

Egy Newcastle upon Tyne-i eladó, bizonyos shaldaz88 tette fel az angol eBayre az autót. Alapja egy 1991-es Bentley Eight, amely az átalakítás előtt állítólag eleve nagyon jó állapotban volt. Pénzt nem kímélve génmódosították az öreg Bentleyt – csak azok a tengelycsonkadapter-szett, amely a kerekek forgása közben is álló helyzetben tartja az RR-emblémát (a Phantom egyik nagy parasztvakítása) közel 6000 fontba, azaz kétmillió forintba került rajta. Mellé az eredeti kerekek még egy másik misit szippantottak ki a gazdi zsebéből, úgy nézzétek.

De kicserélték a fényszórókat is, az igazi Phantomhoz közeli stílusú, kisebb, ledes nappali fénnyel világítókra, igaz, nem süllyesztették be őket a homlokfalba, s az elálló, vékony pálcikás ablaktörlők is árulkodnak a donor koráról, de mindent ugye, nem lehet. Viszont megvették a gyári hátsó lámpákat közel félmillióért, a kocsi hátulját igazán hihetően átépítették a finoman cizellált élekkel tagolt, döntött hátsó szélvédő Phantoméra. Ha nem lenne sok időm nézegetni, esetleg sötétedne is, a hátsó háromnegyedes nézetet el is lehetne adni nekem.

És ahogy Papp Tibi fogalmazott – az ál-Phantom kiküszöböli az igazi egyik legnagyobb hibáját, a hülye hátsó ajtókat. Mert ezen minden rendesen, előrefelé nyílik. Oké, nincs az a fejedelmi tér a hátsó ülésein, s egy finom V12-es BMW-motor helyett csak egy V8-as, nyomórudas viszi – de az legalább igazi, békebeli Rolls-Royce-termék.

Az egyetlen hasonló, négyajtós, kilencvenes évek elején készült Bentley a magyar neten kilencmillió forintba kerül – alig kevesebb kilométerrel. Kinézetre egy nulla ehhez képest, s ez alig pár millióval kerül többe, hiszen mindössze 35 ezer fontot, azaz 12,5 millió forintot kérnek érte.

A tudatlanokat ugyanúgy lenyűgözi, a márkabuziknak igazi kuriózum, a Monte Carló-i kaszinó előtt pedig garantált közönségmágnes ez a kocsi. Nem is értem, miért nem kelt el végül...

A poszt végére csak egy kérdés: Angliában méregdrága dolog az egyedi, valami értelmeset is jelentő rendszám. Vajon az eladó miért választotta magának a "HALAS"-t? Vagy inkább "Hal for S"-t akar jelenteni?