A Múzeumok Éjszakáján elvileg a lényeg a Hungexpo passzázsán zajlik, de ez marhára nem így van. Egyrészt most is volt Mesterkurzus a fogadóépületben, és kint a nagy parkolóban minden megtelt, pedig már 1200-nál több kocsinak volt hely. A felhozatal ugyanolyan érdekes volt, mint bármely normál, délutáni Parkoló Parádén, azt leszámítva, hogy az Austin Princess bent autóztatott, és Bervás tanár úr most otthon hagyta a RO80-asát – hogy csak a leglényegesebbeket említsem.
Kizárólag anyagi szempontok alapján kezdtem el szétnézni a Hungexpo parkolójában, ahol megláthattam Magyarország egyik garantáltan legdrágább Suzuki Swiftjét is, de leginkább az lepett meg, hogy volt itt érdekes veterán is bőven. Egyszer tarthatnák például egy hidrós parádét, díszhelyen a Citroënekkel, most is volt DS, jött egy Xantia, a hidrós Citroënek trükkjével (csak az ifjúság kedvéért: egyik kerekét leszerelve is tud menni az ilyen autó). És ott volt az SM kupé, ami ugye abból a korszakból származik, amikor még a kézről kézre vándorló Maserati épp a Citroën tulajdonában volt, viszont a Citroën még épp nem volt a Peugeot-é. Kevesebb, mint 13 ezer készült belőle, ma állpottól függetlenül 40-70 ezer eurót is megér. Tartok tőle, hogy ez a példány is itt, a parkolóban.
Rögtön az R16 mellett, ami ugyan népautó-kategória, de önmagában a szép felújítás is elég sokban tud fájni, még Magyaországon is. Én imádom, egyszer volt szerencsém hozzá – és nem az a legérdekesebb benne, hogy (állítólag) a világ első ötajtós autója.
A pénztemetés másik hatékony és kétségkívül szórakoztató módja a turbósítás. Nem tudom, hogy ez egyfajta új trend, vagy mi, de volt egy E34-es 5-ös BMW, ami iszonyatos hangerőre volt képes, és kissé Wartburg-ütemű durrogással csődítette maga köré a népet. Ehhez valami spéci elektronika kell? Tudja a fene, a Hungexpón elfért.
A turbó-szcéna első pillantásra kiszúrható tagja volt ez az elég jól kinéző 350Z-is, kíváncsi lettem volna, mit tud, de nem került elő a gazdája. Egy biztos, ez a hátsó szárny valóban termel leszorítóerőt.
A galériában még elhelyeztem pár komolyabb árú kocsit, ezek közül az ős-Land-Cruiser még eszméletlen érték, bár nekem nincs beépített értékbecsüs szoftver az agyamban, mint Csikósnak. Egy biztos, az USÁ-ban horror áron mennek ezek is.
A fajlagosan legnagyobb költés rovatunkban két versenyzőt találtam még a teljes sötétség beállta előtt: az egyik a klassz kis Golf I. Cabrio volt:
A másik viszont egy olyan kocsi, amelyről snki nem gondolná, micsoda erőfeszítés összehozni egy ilyet. Elvégre csak egy Swift Cabrio – írtam használttesztet is ilyenről, cukiság biturbó.
Összefutottam a tulajjal is, aki bevallotta: ez valójában egy Geo Metro, amit visszaépített Suzukivá. Igen, a Geo Metro Kanadában készült, és bár alapvetően a Swiftből készült, marhára nem volt ugyanaz.
Emberünk elég alaposnak tűnt, látszott, hogy egyetlen fényezési hiba mennyire zavarja. A csúnya, elhasználódott Geo csavarokat is kicserélte eredeti Suzuki-csavarokra (!), amihez már tényleg elhivatottság kell, nem? Sajnos a tetőgyártó mesternek nem jött össze első nekifutásra a tökéletes vízzárás (igyekszem szépen fogalmazni), ömlik be a víz, de majd talán másodikra.
A többi képekért rákattintani valamelyik fotóra, és átlapozni a galériát – biztos lett volna még több, ha nem száll le az éj a Hungexpóra, legközelebb szeptemberben nézzük végig az autókat, akkor már nappali fényben.
