A csillogás és ami mögötte van

2017.08.17. 10:08
25 hozzászólás

Amikor felmerült a lehetőség, hogy egy csillogó kabrióval ugorhatok a nyár közepébe (a gazdája biztatott, ha van kedvem, vigyem csak el az autót, jobb neki, ha mozog, mint ha egy helyben állva várja a vevőjelölteket – előzmények itt), nagyjából tudtam, milyen az autó, amit sétáltatásra elhozok. A gazdája elmondott mindent, amit tudott róla, láttam már korábban élőben is a kocsit. Tisztes távolból csinos, de angolos visszafogottsággal azt mondanám, azért a hibátlantól messze van. Tehát tökéletes alanya lehetne egy insta-álom sorozatnak – próbáljuk ki a filterezős képekkel pózolás műfaját. Milyen az élet a hashtagek világában? Mennyire nehéz kívánatos tárgyként fotózni egy kopottas Golfot? Egyszer, kis időre ki kell próbálni az insta-hercegséget, a magas életet, kiélvezni a lukszy életet, hát nem? Ennél jobb alanyt nem találhattam volna az emberkísérletemhez.

Sajnos a múltkori posztnál nem mindenkinek esett le, hogy ez az Instagram-ámokfutás dolog nem komoly, de nagyon nem. Persze benne volt a pakliban, hogy lesz, aki elhiszi, hogy a lukszy szó az aktív szókincsem része, esetleg valakik komolyan gondolják, hogy a magas élet az, amikor valaki egy kölcsönbe elhozott majd’ húszéves Golf kabrióval veti bele magát a D-vitamin túladagolásba. Arra mondjuk nem számítottam, hogy egy laza posztnál egy komoly teszt mélységét kérik rajtam számon – akiknek emiatt hiányérzetük volt, azoktól még most is türelmet kell kérjek, a tapasztalatokat később összegzem. Most csak a csillogás mögé nézünk be.

Mit is lát az, aki három lépésnél közelebb lép az autóhoz? Már ha van elég bátorsága, mert a felhúzott tetejű Golf bárkire a frászt hozta, mivel a kocsi hosszú éveket állt valahol Olaszországban, a tetőponyva legfelső rétegét szanaszét rágta az UV-sugárzás. Szegény jószág úgy nézett ki, mint valami leprás, nem csodáltam, ha emberek nem mertek közelebb állni az autójukkal – nehogy még a végén elkapjon valamit a család szeme fénye. Ez a vastag, világos vászonréteg adja a „testét” a tetőnek, ez az első réteg, ami véd a víz és az egyéb elemek ellen. Szinte olyan, mint a Sötét zsaruk: az első, utolsó és egyetlen védvonal az univerzum legszörnyűbb mocskával szemben. Ez kis túlzás, mert a hőt és hangot egész jól szigeteli az afrikkal tömött közbülső réteg is, de ez a vászon kapja a napot, esőt, havat, madárszart, mindent. És hát, ez a vastag vászon oda van, de nagyon.

Annyira oda van, hogy nagy darabokban hámlik, de ha nedvesség éri, lemorzsolódik a vele összeragasztott, vékonyabb rétegről - így nyer csak igazán értelmet a #rongyosélet hashtag. Ugyanakkor nem tapasztalni komolyabb vízbetörést sehol, a tető szerkezete ép, igaz, amikor fent van, az útegyenetlenségeken táncoló karosszériával érintkező pontokon nyiszorog, zörög. Ja, és bár elektrohidraulikus a tető, csak manuálisan működik. Viszont a gombja működik, szóval pózolós fotókhoz ideális. Aki ennél többet szeretne, meg kell nézze, miért is nincs egy milliliter olaj sem a hidraulika tartályában. Gyanítom, valamelyik cső fáradhatott el, találtam a fórumokon arra utaló bejegyzéseket, hogy ez egy gyakran előforduló hiba.

A kasznin is van látnivaló: az autó olasz múltú, ami nem azért érdekes, mert benzin helyett al dentére főzött spagettit kér, hanem mert ezek a digó kocsik rozsdaügyileg általában jobb állapotban vannak, mint mondjuk a német, különösen az osztrák autók. Ráadásul jó sok évet állt egy helyben, addig sem kapott sarat, felfröcskölő esővizet, ne adj Isten sólét. Épp ezért tényleg nem látni rajta sok korróziós nyomot, a bal első sárvédő közepén van egy kicsi pörsenés, illetve a jobb küszöb felületén volt valami rozsda, amit lecsiszoltak, lekezeltek. De sajnos a haver nem igazi nepper, mert egy gyakorlott „kereskedő” már rég megfújta volna egy kis felniezüsttel, hogy csak az alapos nézelődő szúrja ki – így viszont azonnal látszik, hol kér még egy kis gondoskodást az autó.

Aki látott már autót közelről, az gyorsan kiszúrja, hogy egyszer, valamikor régen kapott egy teli fényezést, méghozzá a nem éppen lelkiismeretesen előkészített fajtából. Mindenfelé festékköd a kédereken, rondán elcsiszolt javítások. Gondolom rendesen, olaszosan használták az autót, itt-ott meghúzták, nekiparkoltak mindennek és bárminek, aztán kapott egy tisztasági festést. A díszléceket ocsmány módon taknyolták a helyükre, gondolom Gianninak nem volt Golfhoz való patentja. De a lényeg: nem tűnik friss rétegnek, ha valami durva korhadást akartak eltakarni vele, az már megint előbújt volna.

Megvan mind a négy gyári BBS alufelni, de az egyik le van csúnyán padkázva. Nem javíthatatlan, nem is ereszt, csak ronda. Gondolom, a gumik, amiken éveket állt, elmállottak, helyettük került rá egy készlet használt, meg téli, de húsos abroncs. Biztos nem ezeken fog az ember a Hungaroringen köridő-rekordot menni, de az is igaz, nem is ezzel az egyhatos Golffal kell nekiállni a sportolásnak. És nem is ezeken a limbóhintó lengéscsillapítókon kell ideális íveket vadászni.

Pedig az ülések támogatnák a sportolást, elég feszesek, jó az oldaltartásuk – talán túl határozott is a felépítésük. Mert a vezetőülésnek az ülőlapja és a háttámlája is ki van kopva a bal oldalon. Azt tippelem, hogy valami erősen túlsúlyos, fukszos olasz lehetett a gazdája. Túlsúlyos, mert normál méretű ember és 230 ezer kilométer alatt talán nem kellene ennyire megkopnia a szövetnek.

És fukszos, mert a bőrkormány tetejét szinte biztos, hogy valamilyen gyűrűvel sikerült teljesen átlyukasztani. Pedig azt a kis foltot leszámítva szép a bőrbevonat. De sebaj, ha laza-menő pózban, csak a kormány tetejét fogod, nem látszik a hiba, fotón üt a látvány.

Fotón ráadásul az sem látszik, mennyire lötyög a sebváltó karja – alaposan el vannak kopva a mechanika perselyei.

A volt gazdája egyébként egy trampli lehetett, már abban az értelemben, hogy olyan helyeken tudott kárt tenni az autóban, ahol sokat látott, bontóban korhadó Golfok és Ventók is hibátlanok. Nem tudom elképzelni, hogyan tudott letörni mindkét ajtógomb? És mit kell ahhoz csinálni, hogy minden szellőzőrostély ÖSSZES terelőlapja ki legyen törve.

Eleinte azt sem értetem, miért van szanaszét törve a kesztyűtartó kilincse, de aztán rájöttem, azt valószínűleg illegális behatolók barmolták szét, meg talán a gyújtáskapcsolót is, azért kapott másik zárhengert és lett kétkulcsos az autó. A vezetőoldali zár csak nyit, de nem zár, viszont a komfort funkció működik, ráadásul az ablakok is automaták. Kár, hogy a jobb első oldalüveg szorul és nyikorog. Kicsit az is fáj, hogy a cédés rádiónak nincs meg az előlapja, hangulatos krúzoláshoz zene is kell.

Azért is kár, hogy a klíma kapcsolója is csak az instagram-képeken mutat jól, mert hiába is világít rajta a visszajelző, már nem kattan a klímakompresszor, mikor bekapcsolom – mikor a trélerről leálltak vele, állítólag még beindult (és a légzsák lámpája sem világított...). De a belső keringetés kapcsolója nagyon jó szolgálatot tesz, mert így legalább nem tolja be a menetszél a sivatagi levegőt, ugyanis csak és kizárólag meleg levegő jön a szellőzőn keresztül. Harminc-egynéhány fokban ez nem az, amire vágyik az ember, hiába is tudja hátradobni a rongytetőt és leereszteni az összes ablakot.

Sok apró hiba és tökéletlenség tompítja a nyári napfényben szikrázó kabrió csillogását. De mondom, ezek nagy részét már akkor is tudtam, amikor beleraktam a saját akksimat és elfordítottam a kulcsot. Hogy az első pár kilométeren kicsit sántán járt, nem lepett meg, de hogy aztán a prémium benzinnel megtett pár száz kilométer után kiderüljön, hogy ötezernél ledadog, mint ha ott lenne a tiltás az elektronikában, arra nem számítottam.

Mindegy, gurulgatok vele így, gyűjtöm a tapasztalatokat, ha meg valaki jelentkezik a hirdetésre, hogy megnézné, megmutatom neki. És ha valamelyik nyűgjére találok megoldást, megpróbálom kikúrálni. És hátradobom a textilt, letekerem az ablakokat, felpattintom a huzatfogót és élvezem a dögmeleget.

Mert hogy én olyan perverz vagyok, akinek 35 foknál kezdődik a nyár, és az sem okoz gondot, ha a tarkójáig érő homloka intenzíven gyöngyözik. Persze azért sapkát veszek a napszúrás ellen, és az sem lenne nagy baj, ha közben egy kicsit hűtene a klíma, de Istenem, ez egy lukszy-gazdaságos kabrió, az ember ne legyen telhetetlen.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.